Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

III. A KRISTÁLYALAKTANI ISKOLA ÉS A TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANI LEXIKONOK FÉNYKORA (az 1840/50-es évek fordulójától az 1910/20-as évek fordulójáig)

II 1.5.3.2. A második nemzedék 111.5.3.2.1. A Selmecbányái akadémia neveltjei Az akadémián végzett hallgatók, akik később többségükben bányatisztként, kevesebben az MKFI geológusaként dolgoztak, ez időben Pettkó Jánostól, majd Winkler Benőtől hallgattak ásványtant. Elsősorban kisebb topografikus ásványtani igényű közleményeikkel, illetve teleptani cikkeikben rejlő adalékokkal járultak hozzá a hazai mineralógiához. Utóbbi tevékenységük teljes körű áttekintésére ez alkalommal nem vállalkozhatunk, csak egy-két kiemelkedőbb személyiségre, illetve érdekesebb cikkre hívjuk fel az olvasó figyelmét. Herbich Ferenc {Franz Herbich) már bányatisztként (1845-54 közt Bukovinában, majd 1854-69 közt Erdélyben) több teleptani, valamint föld- és őslénytani cikket közölt, tudományos munkássága az EME ásvány-földtani gyűjteményeinek őrsegedéként (1869-87) teljesedett ki. Paulinyi Sándor (Pettkó tanársegéde 1857-66 közt) főként erdészeti témájú cikkei mellett közölt. Egyetlen ásványtani munkáját (pettkóit) 1. a III.5.2. részben. Kremnitzki Fülöp Jakab bányamérnök Erdély ásványtanához szolgáltatott adalékokat (1867). Winkler Benő a bécsi (1863-67) majd a magyar földtani intézet geológusa (1869-71), később Pettkó utóda (1871-98) az úrvölgyit egyik leírója volt (1. a III.5.2. részt). Liszkay Gusztáv (1872-80 közt az akadémián a geodézia előadója) a zsubkói tetradimit lelőhelyét, valamint a tiszolci azbesztet és piroluzitot ismertette (mind 1877), valamint néhány Selmecbánya vidéki ásvány-előfordulásról írt (1880). Pocreanu György bányamérnök Vaskő és Dognácska ásványtani monográfiáját közölte (1891). Maderspach Livius bányatiszt számos ércteleptani írásában szolgáltatott ásványtani adalékokat. Cseh Lajos (Selmecbányán működő bányageológus) a Kalinkán előforduló ásványokat ismertette (1887). 111.5.3.2.2. Szabó József tanítványai (pesti, majd budapesti tudományegyetem) A Szabó-iskola neveltjei - Koch Antal kivételével - ásványtannal csak alkalomszerűen foglalkoztak, és cikkeikben megmaradtak a szabatos, de a kristálymorfológia részleteibe nem menő leírás szintjén. A földtudományban tevékenykedő tanítványai főként geológusokként és petrográfusokként írták be nevüket a magyar földtan történetébe. Rybár István (tanársegéd, 7-1872; később a tanítóképző tanára) az egyetemi ásványtár sulzbachi (Ausztria) epidotjait írta le (1872). Molnár Károly középiskolai tanár (1874-ben nemzeti múzeumi ásvány-őslénytári őrseged) új bánsági ásványokat ismertetett, főleg irodalmi adatok alapján (1874). Legeza Viktor (tanársegéd 1874-76, majd leányiskolái tanár) az újkemencei gránátról írt (1879). Koch Antal Szabó József tanítványa, rövid ideig (1867) tanársegéde is volt, de egy-egy félévet a bécsi és bonni egyetemen is eltöltött. Első földtani és kőzettani munkái után mint kolozsvári egyetemi tanár és egyben az Erdélyi Múzeum-Egylet ásványgyüjteményének őre kezdett ásványtannal foglalkozni. Utazásai és földtani fölvételei során bejárta Erdély tekintélyes részét, és a gyűjtemény szaporítása mellett

86 a gyűjtött anyag feldolgozása révén számos adalékkal járult hozzá Erdély ásványvilágának jobb megis86 L. 22 évi jelentését az erdélyi országos múzem ásvány-földtani osztályának állapotáról. (Erdélyi Múz., Erdélyi Múz.-Egyl. Évkv., illetve Orv. Termtud. Értés. 1873-1895 között.)