Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

III. A KRISTÁLYALAKTANI ISKOLA ÉS A TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANI LEXIKONOK FÉNYKORA (az 1840/50-es évek fordulójától az 1910/20-as évek fordulójáig)

III.5.3. Új előfordulások, új adatok leírása Az előző korszakokkal szemben az új ásványtani információk túlnyomó többsége a szakfolyóiratok hasábjain került nyilvánosságra. Ezeket időrendben, az egyes - tudományos iskolák, foglalkozás stb. szerint - körvonalazható szerzői csoportoknak megfelelően tekintjük át. III. 5.3.1. Az „alapító atyák" nemzedéke III. 5.3.1.1. Pettkó János Szabó és Krenner előtt emlékezünk meg előbbi selmeci akadémiai tanáráról, Pettkó Jánosról, aki aránylag keveset, és főleg a földtan tárgykörében publikált. Egy elméleti kristálytani (1846) és egy ásványtani munkát is megjelentetett, utóbbiban a parádi [recski] enargitot írta le (1864). III. 5.3.1.2. Szabó József Szabó József, a magyar geológia atyja, kifejezett ásványtani irányultságú kutatással viszonylag keveset foglalkozott. Jellemző, hogy egyetemi Ásványtan-tankönyve már második kiadásban is megjelent (1864), amikor első ásványtani cikkét közölte (1870). 54. ábra. Ikerlemezes földpátok a tolmácsi andezitből, a kristálycsoport szélessége 7 mm (rajz Szabó József cikkéből, 1879) Rövid mineralógiai tárgyú közleményeinek zöme egy-egy ásvány új előfordulásának vagy érdekesebb példányának általános jellegű leírását tartalmazza, a kristályformák, az egyszerűbb fizikai vagy kémiai sajátságok megadásával, de részletesebb kristálytani vagy kémiai vizsgálatok nélkül: albit szideritben, Sajóháza; antimonit opálérben, Erdőbénye (mind 1870); szobi és más hazai kabazitok; hazai és svájci kvarcok (mind 1871); parádi enargit [recski luzonit] (1875); termésarany és kísérőásványai, Nagybánya, termésezüst és rézásványok, Rézbánya (1876); a moravicai [vaskői] szerpentin (1877); további moravicai ásványok leírása (1878); kalcitpszeudomorfóza Selmecről (1880); helvin Kapnikról (1882); farmakosziderit és úrvölgyit Óhegy mellől; magyarországi nevezetesebb fluorit-lelőhelyek (mind 1885); a szomolnoki claudetit (1888, 52. ábra);