Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

III. A KRISTÁLYALAKTANI ISKOLA ÉS A TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANI LEXIKONOK FÉNYKORA (az 1840/50-es évek fordulójától az 1910/20-as évek fordulójáig)

korszakát élte. A magyar mineralógusok - elsősorban Krenner és tanítványai - ekkor már a határon túlra is tekintettek: külföldi lelőhelyü ásványokat vizsgáltak, publikációik a legjobb külföldi lapokban is megjelentek, eredményeik beépültek a kor nagy kézikönyveibe. A leírások többnyire egy-egy előfordulás valamely ásványát mutatták be a kristálymorfológiai, ásványoptikai esetenként vegyelemzési adatok segítségével. A paragenetikai adatok, megfigyelések sokszor hiányoztak vagy elnagyoltak voltak, különösen a Krenner-iskola képviselőinél, akik elsősorban a krisztallográfiai és optikai adatokra összpontosítottak (51. ábra). A paragenetikai megközelítés mellőzése olykor még a Szabóiskola (52. ábra) kőzettani-földtani beállítottságú tagjainál is feltűnő. A számos topografikus ásványtani adalék tudományos igényű kritikai feldolgozására sajnos nem került sor, a kor ásványtopográfiái különböző részletességű és színvonalú lexikonszerű összesítések szintjén mozogtak. találtam; a tompaszöget még a Ronniuon-féle folyadékban sem lehet meghatározni. Pleochroismtis alig vehető észre. 51. ábra. Részlet Krenner Józsefnek a Schuller-féle arzén-szulfidról (dimorfin) szóló cikkéből (1907)