Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)
III. A KRISTÁLYALAKTANI ISKOLA ÉS A TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANI LEXIKONOK FÉNYKORA (az 1840/50-es évek fordulójától az 1910/20-as évek fordulójáig)
(...) Látván, bogy lengüléai terménynyei van dolgom, lángkisérleteket tettem. Platinahazaion aBunsen-lángba téve az oxydatiói helyre, kékes lánggal elillan nyom nélkül. Beductiói lángban porczellán csészén felfogva fekete fémtükröt kaptam, melyet 20°/o légenysav nem — de chlornátron-oldat azonnal fölolvasztott. Szénen forraszcsövei reá fúva erős fehér füsttel és, hasonló verödékkel valamint kevéB fokhagymaszag-terjesztéssel elillant, hogy tehát arzenes sav a lengület, kétségen kívül áll ; siettem ennélfogva EBERGÉKYI urat arról értesíteni, hogy a munkásokat ezen a helyen nem kell huzamosan foglalkoztatni, mert mérges gőzök ott még folyvást fejlődhetnek. A küldött daraboknál a physikai tulajdonságok meglehetősen eltérők : a szín szerint van víztiszta, van fehér, van szürke és sárgás ; a fény szerint üvegfényű, gyöngy- és gyémántfényű. Alakilag az egyes részek egészben szalagok s ezek parallel vagy olykor sugarasan, legyező-alakúlag stb. halmazódnak össze. A szalagok hossza néha 2—3 cm., azok papírvékonyak s hajthatók mint a gipsz, de kevésbbé ridegek. Az uralkodó alak tehát valami oldalas véglap. Ezen vékony víztiszta szalag a mikroskop asztalán anisotrop, s az elsötétedós az oldalhatárokkal, valamint az ezek között húzódó parallel hasadási vonalokkal közel egyközös, de egészen nem esik össze. Az eltérés 5—6°. Mindezekből kitűnik, hogy ezen arzenes sav nem a közönségesebben előforduló arsenii, hanem a Bókkal gyérebben találtat ó claudetit . (•••}_ (...) Eddig egyebet tehát nem mutattam be, mint egy új lelőhelyet a claudetitra nézve, még pedig honi lelőhelyet. Van azonban a szomolnoki claudetiten még egy tulajdonság, melyet semmi más claudetiten nem említenek, és ez abban áll, hogy némely példányon a claudetit-szalagok a felső végen oktaéder-alakba olvadnak össze. Az oktaéderek teste soha nem teljes, a lapok közép tája hiányos, hanem az a mi az oktaéder létrejövésénél legelőbb képződik például olyan timsónál, mely a timsógyárban az anyalúg félretett iszapjában szokott képződni s a .minő efe itt bemutatott, melyet Tolfán gyűjtöttem Civita Vechia közelében. Megvan tehát az oktaéder éleiből és csúcsaiból néhány, és a csúcsban összejövő két-két élnél igen határozottan látható a 90°, úgy hogy az oktaédert itt kétségbe vonni nem lehet. A kézi példány szétszedésf-nél nem ritkán sikerül egyes darabokat kapni, melyek felső végén az oktaéder van, míg az alsó egy claudetit-uszályban végződik. Ezen alakulatot a mellékelt fametszetben mutatom be, hol felül az oktaéder-vég, alul a széles claudetit-szalag látható oly módon, hogy az oktaéder belseje is claudetit-levelekből áll, csupán a külső határon képződött ki az oktaéder utólag. Ezen kiképzödés a rajz eredeti példányán a haladottság nagyobb fokát mutatja, másutt e fok kezdetleges, s az átmenet foka és minőségében általában véve felette nagy a változatosság. 52. ábra. Részlet Szabó Józsefnek a szomolnoki claudetitröl szóló cikkéből (1888)
