Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)
III. A KRISTÁLYALAKTANI ISKOLA ÉS A TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANI LEXIKONOK FÉNYKORA (az 1840/50-es évek fordulójától az 1910/20-as évek fordulójáig)
Inkey Béla. A századfordulótól bontakozott ki Mauritz Béla és Vendl Aladár - már a korszerű közetkémiai módszerekkel támogatott - magmás petrográfiai iskolája. Vendl emellett a laza üledékek tanulmányozásának (mikromineralógia, szedimentpetrográfia) is hazai úttörője volt. Az ércteleptanban időrendben először Gesell Sándor 25 évnyi, elsősorban leíró jellegű bányageológiai kutatómunkája emelendő ki, majd Primics és Inkey rövid, de egyegy területre monografikus teljességű munkássága. Pálfy Mórnak az 1890-es évek második felében kezdődő tudományos tevékenységében már a földtani-teleptani magyarázat fontossága túlnőtt a pontos adatrögzítésen. Munkáik - hozzávéve Maderspach Livius és Papp Károly vasércmonográfiáját is - számos topografikus ásványtani adalékot szolgáltattak érctelepeink ásványparageneziseinek ismeretéhez. 15 III.2.3. Szaknyelv 16 Az 1850-60-as években még éreztette hatását a nyelvújítás időnként túlzásokba eső lendülete, amely az újonnan alkotott ásványneveken (1. a 8. táblázat utolsó oszlopát) és bizonyos leíró ásványtani kifejezéseken túlmenően a kémia és matematika (geometria) területéről kölcsönzött „műszavakkal" is bőven ellátta a mineralógiát. így aztán a korabeli ásványtankönyvek 17 jegecismével [azaz kristálytannal] foglakozó részében olyanok is olvashatók, mint „összalakulat uralgó kotányhuszonnégy aljjal" [kombináció uralkodó deltoidikozitetraéderrel] vagy „tevőleges félorom" [a hemidóma hegyesebb szögű lappárja]. A kémiai szövegrészeket a kromit leírásából vett példával mutatjuk be: Vegye = 20,18 vasélecs [FeO]; 60,04 chroméleg [Cr 2 0 3 ], 11,85 timföld [A1 2 0 3 ], 7,36 keserföld [MgO]; némelyek vaséleget [Fe 2 0 3 ] és chromélecset [CrO], mások ismét álanyéleget [NiO] tartalmaznak. Forrasztócső előtt szénen olvaszthatatlan, de delejesebbé [mágnesesebbé] válik, éreny huzalon [platinaszálon] bórissal [bóraxszal] felolvad és a gyöngy kihűlve zöld; savakban oldhatatlan. Néha a szerzők is érezték, jobb, ha „műszavaik" mellett az idegen nyelvű „valódi" szakkifejezéseket is feltüntetik, erre példa a gyémánt lelőhelyeinek leírása: Találtatik kiképződött jegecekben és szemcsékben, egy vastartalmú görgyületben (Conglomérat) és fövenygörgyületben (Breccie), áradmányokban és a folyók fövényében. A nyelvújítási láz csillapulását jelzi, hogy az idézett tankönyvben már alig találhatók olyasféle szörnyűséges névfaragványok, mint a lemezhulla [apofillit], kétszínle [diopszid], cselpisztácia [mangánepidot], andalla [andaluzit], recsegle [diaszpor], jacanyla [cirkon], becses berzle [nemes turmalin], delejvasla [magnetit], melyek még valósággal hemzsegtek a tíz évvel korábbi, 1854-es (második) kiadásban. A helyzet Szabó József fellépésével változott meg. A földtant először magas szinten művelő szakember nemcsak közvetett hatása révén befolyásolta szaknyelvünket, hanem tevőlegesen is részt vett annak alakításában. Selmecbányán Pettkó professzor vezetése alatt négy hallgatótársával készítette el a Bányászati szófüzén, mely még a nyelvújítási „szófüzérek" és „szóhalmazok" rokona. Első közleménye, az 1848-ban megjelent Bányaműszótár ennek kiegészített változata. 18 Ebben ásványnév alig akadt 15 L. még: Pantó in Fülöp & Tasnádi, Kubacska (1969: 132-138) és az említettek életrajzait. 16 L. Fejér (1979) és Kázmér (1999) munkáit is! 17 Példáinkat Mihálka A. (1864): Az ásványtan alapvonalai. Főgymnasium és főreáltanodákbani használatra. IV. kiadás. Pest: Heckenast c. könyvéből vettük. 18 Szabó J. (1848): Bányaműszótár. Német-magyar rész. Buda: Az Egyetem betűivel. L. Zsámboki (1999: 267).
