Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)
III. A KRISTÁLYALAKTANI ISKOLA ÉS A TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANI LEXIKONOK FÉNYKORA (az 1840/50-es évek fordulójától az 1910/20-as évek fordulójáig)
(pl. kéneg a Kies, kova a Kiesel és kvarcz a Quarz helyett), de itt szerepelt például a kőzet, a telér, a födü és a fekü a [Gebirg]Gestein, Gang, Hangendes illetve Liegendes megfelelőjeként. Egyetemi Ásványtan könyvének 1861-es első kiadásában is megtaláljuk nevezetes és máig érvényes kijelentését, amely szerint „magyarítsuk a terminológiát, de ne legyünk túlzók a nomenclaturában". 19 Ez az elv a következő évtizedekben általánosan elfogadott gyakorlattá vált. 20 III.3. Az oktatási, kutatási és gyűjteményi intézményrendszer 21 IH.3.1. Ismeretterjesztés A természettudományos ismeretterjesztés korabeli magas színvonalú orgánumában, a Természettudományi Közlönyben az ásványtani ismeretek is bőven helyet kaptak (erről és a KMTT további ásványtani ismeretterjesztő tevékenységéről 1. részletesebben a III.3.6.2. részben). Bár a közismerten jó tollú Schmidt Sándor javasolta, hogy „a [földtani] társulat működése ... legalább részben ... ismeretterjesztő legyen" 22 , a „népszerű" cikkek közlésére szánt Földtani Értesítő csók három évig (1880-82 közt) jelent meg. A számos tankönyvön kívül (1. a következő részt) az ásványtannal kedvtelésből foglalkozók számára néhány további hasznos kiadvány is rendelkezésre állt, mint például Knöpfler Gyula akadémiai tanársegéd könyve az Utasítások és táblázatok a közönségesebb ásványok meghatározására (Selmecbánya, 1878); Schöber Emil (1896), Cserey Adolf (1900) és Tőkés Lajos (1900) természetrajz-tanárok egy-egy Ásványhatározót jelentettek meg. Zimányi Károly lefordította F. von Kobell Táblázatok az ásványok meghatározására egyszerű chemiai kísérletek segítségével száraz és nedves úton című könyvét (1896). L. még a KMTT által kiadott könyveket a III.3.6.2. részben! A korszak elején - a nemzeti érzést ébren tartandó - számos gazdagon illusztrált kiadvány mutatta be Magyarországot és Erdélyt. Ezeknek a bányavidékekkel, illetve különböző természetrajzi érdekességekkel foglalkozó részei főként földtani, bányászati, bányászattörténeti, de bizonyos ásványtani ismeretterjesztő szerepet is betöltöttek. Közülük megemlíthető például Kőváry László Erdély földe ritkaságai (1853), amely Erdély „földismei és földirati", azaz földtani és földrajzi érdekességeit mutatta be, 23 vagy a Kubinyi Ferenc és Vahot Imre által szerkesztett Magyarország és Erdély képekben (1853-54). A millennium idején és azt követően megjelent, illetve megindult reprezentatív 19 Id. mű V. oldal. L. még Szabó J. (1861): Magyarítás a természettudományban s különösen annak gyakorlati jelentősége. Pest: MTA. 20 Ugyanekkor a magyar szellemi élet olyan kiválósága, mint Eötvös József, még Szabónak a terminológia magyarosítása melletti állásfoglalását is túlzottnak tartották: „Alig képzelhetek nagyobb oktalanságot annál, hogy a sok akadályhoz, melyekkel a tudomány mezején küzdünk, még eggyel többet állítsunk fel; és senki nem fogja tagadni, hogy a magyar terminológia csakugyan nagy akadály. (...) Újabb időkben (s ebben egy kis érdemem van) az emberek kissé józanodni kezdenek, és a purizmus Don Quijote-jai is felhagynak fanatizmusokkal, míg azonban a természettudományi irodalom Szabó Józsefek és consortesei kezében marad, addig a bajon gyökeresen segíteni nem lehet." Eötvös József 1870. március 19-i levele Eötvös Lorándhoz. Benedek M. (1988): Eötvös József levelei fiához. Budapest: Szépirodalmi Kiadó. "' Az akadémiai szféra intézményei és a tudományos társulatok történetéhez I. az Adattárban az adott intézmény, társulat adatai után megadott bibliográfiát is. 22 Schmidt (1880: 9). 23 Kővári L. (1853): Erdély földe ritkaságai. Kolozsvárit: Tilsch János. (A legtöbb érdekes részlet a VII: Sóbányák, VIII. Vas- és réz-bányák és IX. Arany-ezüst bányák c. fejezetekben.)
