Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

III. A KRISTÁLYALAKTANI ISKOLA ÉS A TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANI LEXIKONOK FÉNYKORA (az 1840/50-es évek fordulójától az 1910/20-as évek fordulójáig)

földtudományi intézmények vezető posztjain az 1910-es években még mindig a Szabót követő nemzedék nagyjai ültek. Krenner 70-es, Lóczy 60-as éveit taposta, Koch Antal az évtized folyamán betöltötte 70., Schafarzik 60. életévét. Csak találgatni tudjuk, mi lett volna, ha az I. világháború és következményei nem teszik lehetetlenné a további szerves fejlődést.

3 III.l. Nemzetközi kitekintés

4 Bár a magyar ásványtan korszakhatárait a hazai történelem és az intézményrendszer fejlődése jelölik ki, az itt tárgyalt mintegy hetven év történetesen az ásványtan nemzetközi fejlődésében is önálló szakasz. Ebben az időszakban három nagy folyamat zajlik a mineralógiában. Az első az ásványtan tárgyának további tisztulása a kőzettan, mint önálló tudományág végleges kialakulásával. A paleontológia leválása és a geológia megszületése ugyan már 50 évvel korábban megtörtént, és ettől kezdve a kőzettan helye is ki volt jelölve az ásványtan és a földtan között, azonban a kézinagyító felbontóképességénél finomabb szemcseméretű, alapanyagú, heterogén kőzetek nem voltak elkülöníthetőek a homogén ásványoktól. Az ásványoptika fejlődése azonban megteremtette a hátteret a polarizációs mikroszkóp kifejlesztéséhez (Amici, 1844), az eszköz széles körű használatát pedig a vékonycsiszolat-készítés (Sorby, 1851) megjelenése tette lehetővé. E fejlesztések forradalmat hoztak, a kőzettan robbanásszerűen, néhány év alatt világszerte - így Magyarországon is - betöltötte a számára már korábban kijelölt teret a földtudományokon belül. E folyamat eredményeként lényegileg letisztult az ásványfaj fogalma, és e fogalom a következő 130-140 évben, ha mindig pontosítva is, de megmaradt. Ezen időszak ásványrendszertanai - mindenek előtt a Dana-féle System of mineralogynak a tárgyalt időszakban megjelent három utolsó kiadása (1854, 1868, 1892) - és a mai szisztematika között már teljesen folyamatos a kapcsolat. Az időszakban az ásványtanon belüli második nagy folyamat az anyag felépítésének, a szilárd anyag tulajdonságainak mind pontosabb megismerése. Ez a fejlődés szerves előkészítése volt a későbbi évtizedeket meghatározó tényleges kristálykémiának, bár az egyes felfedezések nem alkottak teljes rendszert. Az adatok egyik összegzése Groth „Kémiai kristálytan" című 1906 és 1919 között öt kötetben megjelent munkája. A heterogén 3 Vadász (1942, 1950b) az 1918/19-es események - és saját sorsa - alakulása által befolyásolt értékítélettel a századforduló utáni időszakot a magyar földtan tragikus időszakának minősítette. 4 A III.l. rész hivatkozásai ábécérendben: Amici, G. B. (1844): Note sur un appareil de polarisation. Ann. Ciliin. Phys., 12, 114-120; Breithaupt, A. (1849): Die Paragenesis der Mineralien. Freiberg: Engelhardt; Dana, J. D. (1854-68): The system of mineralogy. 4. kiad. 1854, New York, London: Putnam & Co., 5. kiad. 1868, New York: Wiley; Doelter, C. (& Leitmeier, H.) (szerk.) (1911-1931): Handbuch der Mineralchemie I-IV. Dresden u. Leipzig: Steinkopf; Groth, P. (1906-1919): Chemische Kristallographie I-V. Leipzig: Engelmann; Fjodorov, Je. Sz. (1889): In: Zap. imp. szanktpetyerburgszk. minyeral. obscs., 26, 458-460; Fedorov, E. S. (1893): Universal (Theodolit-) Methode in der Mineralogie und Pétrographie. Z Kristallogr., 21, 574-714; Goldschmidt, V. (1886-91): Index der Krystallformen des Mineralien 1-3. Berlin: Springer; Goldschmidt, V. (1893): Goniometer mit zwei Kreisen (Kristalmessung durch Ortbestimmung). Z Kristallogr., 21, 210-232; Goldschmidt, V. (1913-23): Atlas der Krystallformen 1-9. Heidelberg: Carl Winters; Hintze, C. (szerk.) (1897-1930, Linck. G. szerk., 1933): Handbuch der Mineralogie I-II. Leipzig: Von Veit & Co.; Sorby, H. C. (1851): On the microscopical structure of the calcareous grit of the Yorkshire coast. Quart. J. Geol. Soc. London, 7, 1-6.