Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)
II. A MAGYAR MINERALÓGIA TERMÉSZETRAJZI KORSZAKA ÉS AZ ELSŐ TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANOK PERIÓDUSA (az 1760/70-es évek fordulójától az 1840/50-es évek fordulójáig)
I. Termés Büdöískö. Sulphur Nativum ^Gediegener Scbevvefcl. Tikra, sárga,a'Bányakhan, a* Tűzokádó Hegyek körülés Fcredéknél. a) Porló. * N. Pulvcruletitum> Staubt** Büdóskcvirag közönségeién, Hárrzon. b) Tömött. * N Compactem, Dicht. Hártzon Schcîmetzen. ; c. Kriflállyos. * J\J. Crj/s. Saniuracá, Oys. Satidorakï. Hel vétziában, ^Hártzon * ViJitzkán , LcngyelorÉágban, Erde'líyben Nagyágon , az ' Háromeékvarfnegyeí Büdüíshegyen , v. FICHT.' r.' ; i. p. JÍÚ a. Haj form a. C. CapiUaieyHaárfoerrnig. 2 BüdÖskoértz Snlphur Miner ahfotum^Mineralißrt, más Értz Nemekkel elegyes fok Éinü , és Formáiuv .V*;^, à) Egérköves. M. Rifigaífum, kifigallum* Verefses , Kriítálly Bü$#k£. h ) Sárga értz. M- Pyrites?}Sulphúrkie's. Kö• zönségesen a' EányáÉ.olcnak Gelf. 40. ábra. Különböző kéntartalmú ásványok (terméskén, realgár, pirit) és lelőhelyeik Benkő Magyar minero/ogj'ájának (1786) 106. oldalán 11.6.4.9. Wolny: Históriáé naturalis elementa Wolny András ásványtani könyvében (1805) - a kortárs hazai irodalomban egyedülállóan a rendszertani részt közel azonos terjedelmű kémiai bevezetés előzi meg. 143 Az ásványnevek a latinon kívül magyar, német, szlovák és szerb nyelven is szerepelnek. 11.6.4.10. Estner: Versuch einer Mineralogie A külföldi ásványtankönyvek áttekintése meghaladja jelen munka korlátait, egyetlen kivételt azonban tennünk kell. Franz Joseph Estner bécsi mineralógus öt kötetben megjelent ásványtana (1794-1808) igen sok magyarországi példány bő leírásával tűnik ki a korabeli külföldi mineralógiák közül. 144 ízelítőül a Felvácáról Franz Henne erdélyi ásványgyűjtő által Estnernek küldött, és először leucitnak gondolt ásvány leírását idézzük. (A szerző által krokallitnak elkeresztelt zeolit valószínűleg heulandit lehetett.) Sötét téglavörös. Részben fénytelen, részben kissé zsírosan csillogó; darabkái kevéssé fényesek, zsíros fényűek. Törése [hasadása] az egyenestől a tökéletlenül levelesig változik. A törési [hasadási] idomok szögletesek, határozatlan alakúak, nem különösebben éles élűek. Többé-kevéssé átlátszó. Tömegesen igen kemény, rideg, könnyen törik, úgy tűnik, hogy nem különösebben súlyos. Lelőhelye az erdélyi Felvatza. A krokallit mandulaköves kőzetben benn-nőve és gyakran szabadon található, a sok szabad szemcse valószínűleg a mandulaköves közét elmállásából származik. Wolny, A. (1805): Históriáé naturalis elementa. Budae: Typ. r. univ. 144 Estner, F. J. (1794-1804): Versuch einer Mineralogie fur Anfänger und Liebhaber. (I-III. rész, 1-5. kötet). Wien. Az idézett részlet a II. kötet 559. oldaláról való.
