Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

II. A MAGYAR MINERALÓGIA TERMÉSZETRAJZI KORSZAKA ÉS AZ ELSŐ TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANOK PERIÓDUSA (az 1760/70-es évek fordulójától az 1840/50-es évek fordulójáig)

mint a kortárs Born vagy Fichtel munkáihoz. Mindazonáltal e könyvet is megilleti az úttörők munkájának kijáró megbecsülés. Koch Sándor véleményét idézve, Fridvaldszky „kritika nélkül fogadott el adatokat, de Born kíméletlen támadásait nem érdemelte meg. Művében használhatatlan adatok mellett értékeseket is megőrzött részünkre".

108 Fridvaldszky ugyan készült munkájának folytatására, melyben az egész Magyarország ásványtanát írta volna meg, a jezsuita rend feloszlatása (1773) és tanintézeteik elvétele után nem tudott természetrajzi érdeklődésének megfelelő kutatásokat folytatni. Egyébként - mint látni fogjuk -, a következő négy évtizedben is csak Erdély ásványtanára vonatkozó összeállítások jelentek meg. Elsősorban a szakirodalomból átvett adatokat közölt Benkö József lelkész, természetbúvár és történész Erdélyt bemutató könyvének (Transilvania etc., 1778) általános részében, ahol a tartomány ásványtanát is viszonylag terjedelmes összeállítás mutatta be.

109 11.6.3.3.2. Fichtel: Beytrag zur Mineralgeschichte von Siebenbürgen Johann Ehrenreich von Fichtel 1780-ban Adalék Erdély mineralógiájához címmel jelentette meg kétkötetes munkáját Nürnbergben.

110 Az első kötet Erdély kövületeiről szól, de az őslénytani rész után egy függelékben és egy táblázatban topografikus ásványtani és bányászati információkat közöl. A függelék"

1 először az éghető ásványokat tárgyalja. Fichtel a kénlelőhelyek leírása kapcsán a Büdös-hegyet a vulkáni eredetű nápolyi Solfatarához hasonlította. Nagyágon a kén mellett rothes Schwefelerz [realgár] kristályai is előfordulnak, amelyek mint írta - inkább a félfémek ásványai közé sorolhatók, mivel arzén a legfőbb összetevőjük. Csertésen is megtalálható, részben agyagba ágyazva, részben az érces kőzetben (saxum metalliferum). A pirit, markazit oly sok lelőhelyen fordul elő, hogy azokat meg sem kísérelte felsorolni, csak a facebányai dús Goldkiest [aranyospiritet], valamint az aranyat és ezüstöt tartalmazó boicai, porkurai, bárzai, toplicai Silberkiest [ezüsttartalmú kovandot] említette. Kőszén a Vulkán-szoros, Dánfalva, Oláhköblös, Sólyomtelke, Türe és Szászcsór, Holzkohle [lignit] Felsősebes környékén található. Mint érdekességről, megemlékezett a kősótelepekben 60-70 öl [110-130 m] mélységben talált szenesedéit famaradványokról. Tudósított a kőolaj Sósmező melletti előfordulásáról, de rámutatott, hogy a főbb lelőhelyek a szomszédos moldvai területeken vannak, ezek kitermelési eljárásait is leírta. Megemlítette, hogy a sűrűbb olajat kocsikenésre, a hígabbat a bőrfeldolgozás során használják, és a magyarok degetnek, a románok dohotnak nevezik. A sókra rátérve Fichtel Erdélyt a kősóban leggazdagabb európai országnak minősítette. Vitriolt Zalatnán, salétromot az ország számos pontján termelnek. A legszebb timsó a Büdös-hegyen és Szászcsórnál található, de Kercisóra és Alsósebes környékén is előfordul, utóbbi helyen négy évvel azelőtt timsófőzőt létesítettek. Megemlékezett a 108 Born (1774: 104-105); Fichtel (1780: 7); Tóth (1882: 17-18). Koch (1952: 14). m Benkö, J. (1778): Transilvania, sive magnus Transilvaniae principatus. Pars Prior sive Generalis. Vindobonae. (Az ásványtani rész: 78-102.) " Fichtel, J. E. von (1780): Beytrag zur Mineralgeschichte von Siebenbürgen. 1. Nachricht von den Versteinerungen des Grossfürstenthum von Siebenbürgen, mit einem Anhange und beygefügter Tabelle über die sämmtlichen Mineralien und Fossilien dieses Landes, 2. Die Geschichte des Steinsalzes und der Steinsalzgruben im Grossfürstenthum von Siebenbürgen. Nürnberg. 111 Koch (1952: 24-25) ismertetése nyomán, javítva és kiegészítve.