Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

II. A MAGYAR MINERALÓGIA TERMÉSZETRAJZI KORSZAKA ÉS AZ ELSŐ TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANOK PERIÓDUSA (az 1760/70-es évek fordulójától az 1840/50-es évek fordulójáig)

sóbányákról, természetes kösókibúvásokról és sósforrásokról. Bővebben fejtegette a sótelepek elhelyezkedésére, keletkezésére vonatkozó elméleteket (1. a II. kötet ismertetését is). A földek közül a közönséges és finom agyag valamennyi fajtáján kívül mindenféle bolusz és (vörös, sárga, barna és fekete) festékföld is előfordul, csakúgy, mint talk és csillám. Kréta Girelsau mellett található. Az érctartalmú homokok és földek közül kiváltképpen az aranytartalmúakban nincs hiány, a legnevezetesebbek az oláhpiáni aranymosók, valamint Zalatna környéke, ahol néha egyszerűen a felszínről gyűjtött földet és iszapot viszik a zúzómüvekbe. A kövek közül kuriózumként említette, hogy néhány évvel azelőtt Háromszékben vágathajtás közben drúzás kvarc közt gyémántkristályokra [nyilván hegyikristályra] bukkantak. Csak néhány hónapja találtak a Brassó melletti szelistyei hegyekben egy igen szép, dió nagyságú, rendkívül tiszta krizolitot [?]. Ametiszt, gránát szintén előfordul. Színtelen és színezett [hegyikristályok kitűnő drúzái kerülnek ki a bányákból. A máramarosi gyémánthoz hasonló kristályok Halmágyról és Törcsvárról ismeretesek. Nemes szarukövek, úgymint karneol, linkur [jácintpiros kalcedon?], kalcedon szintén szép számmal találhatók görgetegként, főként barna és szürkészöld színben. Ónix, achát Nagyszeben, achát és karneol Torockó vidékéről ismeretes. A Székelykőt felépítő kőzet tele van achát, karneol, ónix és kalcedon vagy fehér kvarc által kitöltött kicsi üregekkel. A legszebb darabokat a gyűjtők egy négy hüvelyk [-10 cm] széles telérből fejtik, melyből vörös foltos kalcedon (Szent István köve) példányok is előkerülnek. Jáspis a legkülönbözőbb színekben fordul elő. A torockói acháttelérek mellett egy iábnyi széles jáspistelér is húzódik, amelyből szép zöld, sárga, májbarna és ibolyaszín, néha karneollal átjárt darabokat fejtenek. Fichtel a kövek között emlékezett meg egyes - mai értelemben vett - kőzetek lelőhelyeiről (porfír, Hornfelsstein [amfibolpala], földpát, kvarc, mészkő - itt a kalcitról is -, márvány, cseppkövek, mésztufa, alabástrom, Rötel [vörös kréta], szerpentinit, horzsakő, izlandi achát [obszidián], homokkő). Ebből a terjedelmes részből néhány ásványtani érdekességet emelünk ki: A cseppkövek közt írt az offenbányai virág- és ágszerű [aragonit-] képződményekről, valamint a karvastagságot és nyolchüvelyknyi [-20 cm] hosszt elérő hatszöges oszlopokról (35. ábra), melyek csupa romboéderekből tevődnek össze. Irt a koppándi alabástromról, a kiskapusi és jegenyei gipszelőfordulásról, ahol a Strahlgyps [szálas gipsz] kéthüvelyknyi palás agyaggal váltakozik. Wasserbleyí [grafitot] említett Códt mellől, ahol két évvel azelőtt egy ceruzagyár létesítését javasolták. Az ércásványokat - arra hivatkozva, hogy azok leírása egy bányászt igényelne, akinek ő nem vallja magát - Fichtel csak a táblázatban foglalta össze. Ebben a függelékben már említett képződmények és lelőhelyek mellett továbbiak is szerepeltek ásványvizek, éghető anyagok, sók, földek, kövek, kövületek, ércek sorrendben. Az érceknél igen sok korabeli bánya neve is megtalálható. A táblázatos felsorolás néha rövidebb leíró részeket tartalmaz, ízelítőül a Halbmetalle [félfémek] részt közöljük: I. Higany és cinnabarit: A Zalatna melletti Baboja és Dombrova [Dumbrava] hegyen. Toplicán a Nepomuceni [Nepomuki Szent János] bányában néhány évvel ezelőtt egy 6 hüvelyk [-15 cm] hosszú kristály fogat (Kristallzinke) találtak két mozgatható terméshiganycseppel. E kristály mellett még szabadon hevert mintegy fél pint [-0,7 1] terméshigany, amelynek azonban sem előbb, sem utóbb nyomát sem találták ebben a bányában.