Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)
II. A MAGYAR MINERALÓGIA TERMÉSZETRAJZI KORSZAKA ÉS AZ ELSŐ TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANOK PERIÓDUSA (az 1760/70-es évek fordulójától az 1840/50-es évek fordulójáig)
állapította 75 - „keveset szól az ásványokról részletesen". A gróf ugyanis az útikönyvön kívül egy külön ásványtani kötetet is ki szándékozott adni, ezt azonban 1808-ban bekövetkezett halála megakadályozta. Wilhelm Gottlob Ernst Becker freibergi bányamester magyarországi tanulmányútjáról 1815-16-ben egy kétkötetes műben számolt be. 76 Az első kötet Selmecbánya - főként bányászati tárgyú, bár ásványtani megjegyzéseket is tartalmazó - bemutatása, míg a második Körmöc, Urvölgy, Szomolnok, Gölnic, Porács, Kapnik, Kapnik-Rota, Aknasugatag, Felsőbánya, Nagybánya, Zalatna, Vöröspatak, Nagyág bányáit tárgyalja hasonló szellemben, valamint egy külön fejezetet szentel a Tállya környéki perliteshorzsaköves kőzeteknek. Az egy-két ásványtani szakasz a felsőbányai arzénásványokat és barnapátot [dolomitot], illetve a kolozsvári egyetemi [!] gyűjtemény terméstellúrpéldányait tárgyalja. Tóth Mike értékelése szerint 77 „a második részben az egyes bányáknál az ott talált ásványokat említi, nem éppen mind, de meglehetősen sokat". 11.6.2.14. Zipser és Jonas A hazai ásványtani és földtani utazók közül Christian Andreas Zipser és Joseph Jonas emelendők ki, bár úti feljegyzéseik önálló könyvként nem jelentek meg. Zipser elsősorban az 1810-es években számos kisebb, ásványtani és földtani adatokat közlő úti beszámolót tett közzé K. C. Leonhard Taschenbuch für die gesammte Mineralogie c. folyóiratában. Ugyanitt jelent meg 1814-ben Jonas írása 181 l-es, Felső-Magyarországon át Nagybányára és Kapnikbányára tett utazásáról. Később ezt saját folyóiratába is beillesztette (1. a II.6.3.3.9. részt). A bő földtani és ércteleptani adatok mellől természetesen az ásványtani leírások sem hiányozhattak. Mutatványként a szomolnoki rézbánya ásványait jellemző részt közöljük: A kalkopirit nem ritkán tarkára futtatott; vaskosan és hintetten fordul elő. A pirit legtöbbször apró kockákban és gránátdodekaéderekben [nyilván piritoéder] található, melyek a telepalkotó kőzetekben és a telepek között fekvő zöld agyagpalában sűrűn benn-nőttek. A fakóérc vaskosan és hintetten jelenik meg, soha sem láttam Szomolnokról kristályosan. A termésréz vaskos kvarcban fordul elő, melynek társaságában mindig klorit van, vékony lemezekben, bádoglaphoz, olykor fához hasonlóan, és ahol szabad tere volt, bizonytalan kristályokban. A malachitot csak bevonatként figyeltem meg, emellett lehet, hogy más alakban is megjelenik, és valószínűleg a régi vájatokban is itt-ott rábukkanhatunk mint késői termékre. 11.6.2.15. Beudant: Voyage minéralogique et géologique en Hongrie etc. Az utolsó számottevő geológiai utazók közé tartozott az országot 1818 tavaszától teléig Zipser kíséretében 9 hónap alatt bejáró François-Sulpice Beudant francia geológusmineralógus (30. ábra). 78 Mint a párizsi királyi ásványkabinet aligazgatóját, hivatalosan küldték ki a kabinetet gazdagító gyűjtés és földtani megfigyelések megtétele céljából. Ásványtani és földtani utazás Magyarországon címmel 1822-ben franciául, majd 1825-ben rövidítve egy kötetben németül is megjelent hatalmas munkája 79 elsősorban geológai irányultságú. Azon belül is a „trachitvidékek" [harmad- és negyedidőszaki 75 Tóth (1882: 27). 76 Becker, W. G. E. (1815-16): Journal einer bergmännischen Reise durch Ungarn und Siebenbürgen. Freyberg: Craz und Gerlach. 77 Tóth (1882: 13). 78 Lásd Le Calloc'h (1987), de a Beudant útvonaláról ott közölt térkép durva tévedéseket is tartalmaz. 79 Beudant, F. S. ( 1822): Voyage minéralogique et géologique en Hongrie pendant l'année 1818,1—4. Paris: Verdiére.
