Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

II. A MAGYAR MINERALÓGIA TERMÉSZETRAJZI KORSZAKA ÉS AZ ELSŐ TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANOK PERIÓDUSA (az 1760/70-es évek fordulójától az 1840/50-es évek fordulójáig)

néha kovanddal [pirittel] is bevontak. A kapniki második telérformáció ércein kívül (galenit, sötét szfalerit és pirit) említette az antimonitot és a tollércet [tűs szulfosók], melyben mindkét végükön kifejlett kvarckristályok ülnek, valamint a realgárt. A nagybányai bányát jelentéktelennek mondta, a kalcedon-, kvarc- és ametisztből álló telérekben helyileg Schwarzenbek, nevezett fekete színű hintett ezüstérc, vörösezüstérc, igen ritkán arany is található. A Tokaji-hegység számos kőzetét neptunista szemlélettel értékelte és részletesen jellemezte, így az obszidiánt és a perlitet is, melynek Werner által adott Perlstein neve itt jelent meg először nyomtatásban.

69 Leírta a szomolnoki bányákat és érceiket (vaskos kalkopirit, pirit, néha magnetit, amelyet helyben Nickelnek hívnak, valmint a stoffsgrundi antimonitos ércesedést. A szepesremetei rézércesedésben kalkopiritet, azuritot, apró kupritoktaédereket, úgynevezett rézmájércet és malachitot talált. Gölnicen és Szlovinkán vagy 200 táró lehet. Előbbi helyről fakóércben benn-nőtt apró arzenopiritkristályokat említett, vaskos dolomitot és szideritet, valamennyi kalkopiritet és kvarcot. Szlovinkán az egyik telérben lemezes cinóbert, egy másik telérben kalkopiritet és fakóércet talált kvarcos és dolomitos meddőben. Porácsról egy - helyileg kváderkőnek (Quaderstein) nevezett - barittelért említett, amely sziderittel váltakozik; egy másik bányában fakóércet, kalkopiritet és szideritet fejtenek. Iglón kvarc-dolomitos telérből kalkopiritet bányásznak. Az itteni Rollebányából iglóit néven írt le egy ásványt, mely később aragonitnak bizonyult: Ezen ásvány szürkésfehér, sárgásszürke, rézrozsda- vagy szeladonzöld színű. Vaskosan, gömbösen, és tű alakú kristályokban láttam, amelyeket némiképp nehéz meghatározni; némelyek igen hegyes hatoldalú piramisoknak, mások ferde négyszögű oszlopoknak, megint mások hosszú, vékony négyszögű tábláknak tűnnek, melyek szabadon álló kisebb véglapjaik felé ék alakban végződnek. A kristályok néha apró gömbökbe tömörülnek, és abból csillag alakúan szétfutnak. A kristályok külsőleg simák, kevéssé fényesek, darabkáik erős üvegfényűek. Mind a hosszanti, mind a keresztirányú törésfelületek kagylósak. Az egyedi kristályok félig átlátszók. Félkemények [K ~ 3,5-4,5], ridegek, könnyen törnek és nem különösebben nehezek, sűrűségük = 2,858. 29. ábra. Realgár Kapnikbányáról (R.-J. Haüy kristályrajza, 1809) Rózsa et al. (in prep.).