Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

II. A MAGYAR MINERALÓGIA TERMÉSZETRAJZI KORSZAKA ÉS AZ ELSŐ TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANOK PERIÓDUSA (az 1760/70-es évek fordulójától az 1840/50-es évek fordulójáig)

Az ásvány pora savakban pezseg. Forrasztócső előtt erős fehér fénnyel foszforeszkál, anélkül, hogy megolvadna. Egy rajta végrehajtott kisebb vizsgálatból számomra úgy tűnik, hogy a fő összetevője mészföld [CaO]. Dobsinán a kobaltbányákból kvarcos telérekből smaltint, kobaltint, kobaltvirágot [eritrint], némi kalkopiritet és arzenopiritet, a szerpentinitből csillanópátot [szerpentinesedett piroxént], amiantot [krizotilazbesztet] és smaragdzöld gránátot [grosszulárt] említett. Az újonnan nyitott sztracenai bányából Weisskupfererzet [?], malachitot, rézmájércet kapott. Alsósajón a vékony kvarcos, kalcitos, baritos telérek vaskos cinnabaritot, ezüsttartalmú vaskos fakóércet, higanyt és amalgámot tartalmaznak, itt-ott vaskos és hintett kalkopirittel, valamint pirittel. 11,6,2.11. Benkö: Egy kis hazabéli utazás Az első magyar ásványtan szerzője, Benkö Ferenc nagyenyedi professzor Parnassusi időtöltés című könyvsorozatának 1794-ben írt, de csak 1800-ban megjelent VI. kötetét az ásványtannak szentelte.

70 A kötet első része az 1783-84-ben tett erdélyi útjainak tapasztalatait ismerteti röviden. ízelítőül a könyvnek a parajdi sóaknáról, a Boli-barlangról, az urikányi égő széntelepekről és a Nagyenyed környékén gyűjthető ásványokról szóló részeiből válogattunk.

71 Találtatik Parajdon szép fejér, és feketés Kősó, sóvirág, szemsó [flos salis, illetve sal gemma = különböző fajta kristályos kősó], és néha veres só is. Az aknájának, melybe napfényen és karos gráditsokon lehetett bé-menni, volt akkor [1783. júniusában] a' mélysége és az hoszsza 13; a' szélessége pedig 8 öl [1 öl = 1,8 m]. Itten körül a' kövek, valamint a Küküllőben is, tsak Békasók [fehér kvarc], fekete Quartzok, Pala és tsillámpozó kövér-kövek [talk]. (...) [A Tsetátye Bolé] boltozattyáról szép tsets forma kövek tsepegnek, és Fejér kő-tej [„hegyitej"], mellyel a' Ketskéket és Aszszonyokat mint jó tej-gyűjtővel éltetik. (...) [Az urikányi vulkánus] égő matériája valami büdös Enyvestorf [bitumenes barnaszén], melynek tüzét rudakkal meg-piszkálván, és levegőt adván nékie, egy fél ölnyire, mint a fűtőkementze, oly erőss tűzzel égett, a' már meg nem égett helynek feneke mindenütt valami szürkés agyag, és igen meleg volt, azért a marhák erőssen szeretik ott delelni. (...) Ebből és a 'Silban talált kőszenek és más Salakokból úgy lehet ítélni, hogy valaha a' Volkánban-is lehetett Tüzokádóhegy, a' neve is azt hozván magával. (...) A' F[első] Gyógyi és Enyedi patakokban, és az alatson hegyeken szép Jáspis, Karneol, Akhát, Fattyúporfír [?], és sokféle grániteseket szedhet. Kivált Torotzkó meg-érdemli a' meg-látogatást, az hol vasat, vas-virágot, pallérozható Gránátot, a' Székelykövön és a' Fejérpatakfőn Káltzedont, Akhátot, Kárnéolt, és más nemes kövekett, a' Kősziklákban pedig Márványt találni bővséggel, külömben is benn az hegyek között kies hely lévén. Közel hozzá Szoltsván is sok a' jó Gránát. Ugyanitt ,,A' Bányász hellyekről" is található egy összeállítás, amelyben megtaláljuk az erdélyi „értztermö helyek, sóaknák, meleg-feredők, orvosvizek és borvizek" vármegyénkénti felsorolását és egy hasonló listát a magyarországi és a bánsági (valamint a külországi) lelőhelyekről. A könyvet a korabeli legújabb ásványrendszertanok áttekintése zárja. Benkö F. (1800): Esztendőnként ki-adott parnassusi időtöltés 1794. Hatodik darab. Egy kis hazabéli utazás. Némely bányászatoknak le-írása, és a' leg-ujjabb minerolog. systemáinak laistroma III. részekben. Kolo'sváratt: Hochmeister. 71 Vö. Benkö Magyar Minerologiá)imk 4. (Boli-barlang) és 105. oldalával (Urikány)!