Papp Gábor szerk.: A dunabogdányi Csódi-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 6. Miskolc, 1999)

A dunabogdányi Csódi-hegy dácitjának kőzetalkotó gránátja (Szabó Zsófia, Harangi Szabolcs és Weiszburg Tamás)

88 Szabó Zs., Harangi Sz. & Weiszburg T. Valamennyi kristálytani, ásványtani, kőzettani és geokémiai eredmény azt támasztja alá, hogy a gránát elsődleges magmás eredetű, keletkezése - egyéb összehasonlító vizsgálatok adataira is támaszkodva 8-10 kbar nyomásra és 850-900 °C hőmérsékletre tehető. 1. Bevezetés A dunabogdányi Csódi-hegy gránátja már régóta ismert (Koch, 1871), azonban tudományos igényű leírása, eredetének magyarázata mindezidáig még nem történt meg. Az 1960-as években megkezdett kísérleti kőzettani vizsgálatok eredményei (pl. Green & Ringwood, 1968; Green, 1977, 1982, 1992) rávilágítottak arra, hogy a gránát jelenléte a magmás kőzetekben fontos genetikai bélyegnek tekinthető, eredetének tisztázásával magának a kőzetnek a keletkezési körülményeire nézvést vonhatunk le komoly következtetéseket. Bár világszerte a vulkáni kőzetben található magmás eredetű gránát nem gyakori (Harangi, 1999), a Kárpát-medencében számos lelőhelyről ismerjük. A Csódi-hegyen és annak szűkebb környezetében, a Visegrádi-hegységben, és azon túl, a Börzsönyben, illetve a magyar-szlovák határ két oldalán húzódó mészalkáli vulkánitokban sok helyen jelen van (Korpás et al, 1998; Kósa, 1998; Harangi et al, 1999). A jelen munka célja, hogy részletes jellemzést adjunk a Csódi-hegyi gránát ásványtani és geokémiai tulajdonságairól, ami hozzájárulhat a Csódi-hegyi dácit keletkezésének rekonstruálásához. 2. Kutatástörténet A Csódi-hegyi gránátról Koch (1871) tett először - ha szűkszavúan is - említést. Később, a dunai trachitcsoport jobbparti részéről szóló munkájában (Koch, 1877) már részletesebben írt róla: a gránát „... gombostűfej nagyságú, ritkán nagyobb sötét- vagy vérpiros szemekben, illetőleg gömbölyödött kristályokban [fordul elő], melyeknek alakját azonban soha nem lehet kivenni; benyomatuk is egészen gömbös. Ritkásan van elszórva, annyira, h°gy gyakran egész kézipéldányon egyetlen-egy szem sem látható." Tóth (1882) a Csódihegyi gránátot nem, csak a környéken ([PilisjSzentléleken) található, akár 2 mm nagyságban is megjelenő gránátokat említette. Vendl (1928), Vendl & Takács (1934) és Lengyel (1951) is csupán a Visegrádi-hegységben fellelhető gránátos kőzetekről írtak. Reichert & Erdélyi (1934), a kimondottan a Csódi-hegy ásványairól szóló cikkben nem írtak részletesen a gránátról, abban a zeolitokkal és a kalcittal foglalkoztak. Figyelemreméltó, hogy Koch Sándor magyarországi ásványokat összesítő monográfiája (Koch, 1966) nem említi a Csódi-hegyi gránátot. A Visegrádi-hegység és a Börzsöny gránátjait Embey-Isztin & Noske-Fazekas (1983) és Embey-Isztin et al. (1985) vizsgálták részletesen, de munkájuk nem tartalmazott adatot a Csódi-hegyi előfordulásra vonatkozóan. Korpás et al. (1998) a Visegrádi-hegységről szóló összefoglaló munkájukban ugyan említik, hogy a hegységben gránáttartalmú kőzetek találhatók, a gránátokról azonban részletesen nem írtak. Az ELTE Kőzettani és Geokémiai Tanszékén és Ásványtani Tanszékén 1997-ben kezdődött meg, részben a T 025833 sz. OTKA pályázathoz kapcsolódóan a Visegrádi-hegység és ettől északra található neogén vulkáni kőzetek gránátjainak részletes vizsgálata. E munka első eredményei - többek között a Csódihegyi gránát kémiai összetétele - Kósa (1998) szakdolgozatában találhatók. Ezzel párhuzamosan részletesebb ásványtani és geokémiai vizsgálatot is folytattunk, amely-