Papp Gábor szerk.: A dunabogdányi Csódi-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 6. Miskolc, 1999)

A dunabogdányi Csódi-hegy dácitjának kőzetalkotó gránátja (Szabó Zsófia, Harangi Szabolcs és Weiszburg Tamás)

A dunabogdányi Csódi-hegy dácitjának kőzetalkotó grandija 89 nek eredményei tudományos diákköri dolgozatban jelentek meg (Szabó, 1998). A Visegrádi-hegység, a Börzsöny, a Karancs és a Közép-Szlovákiai Vulkáni Terület neogén vulkáni kőzeteiben előforduló gránátok és gránáttartalmú kőzetek összefoglaló részletes leírását és értelmezését Harangi et al. (1999) közölte. 3. Minták és vizsgálati eszközök A tanulmányozott minták szinte kivétel nélkül friss terepi gyűjtések eredményei. A vizsgálatok a gránátot tartalmazó kőzetből készült fedetlen vékonycsiszolatokon, illetve a kőzet aprítása révén szabaddá vált kristályokból álló, kézzel válogatott, nagy tisztaságú szemcsepreparátumokon történtek. A kémiai vizsgálatokat LINK rendszerrel felszerelt energiadiszperzív (EDS) JEOL-733 Superprobe műszeren végeztük (15kV gyorsítófeszültség és 100 sec mérési idő mellett) a londoni Birkbeck College mikroszonda laboratóriumában. A röntgen pordiffrakciós mérések az ELTE Ásványtani Tanszékének laboratóriumában készültek SIEMENS D500, majd D5000 Bragg-Brentano geometriájú másodlagos pirolitikus grafitkristály-monokromátorral felszerelt pordiffraktométerrel. Az adatgyűjtés főbb paraméterei: CuKa-sugárzás (A.Cl, - 0,154158 nm), mérési tartomány 2-70° 20; 40 kV. 30 mA; szcintillációs detektor; 0-0 (illetve 0-20) üzemmód; lépésköz 0.02° 0, számlálási idő 4.8 mp/lépés (illetve folytonos analitikus regisztrálás). A rácsállandó meghatározáshoz NaCl belső standardot használtunk, a számítás Appleman & Evans (1973) programjával történt. Az ellenőrző Mössbauer-spektroszkópiai mérések az ELTE Magkémiai Tanszékén, a prompt gamma mérések az MTA KFKI Kísérleti Atomreaktorában készültek. 4. Az elvégzett vizsgálatok eredményei 4.1. A gránát és a befogadó kőzet viszonya A Csódi-hegyi gránát dácitban található (Harangi, 1999; Korpás, 1999). A dácitnak kétféle változata figyelhető meg, az üdébb szürke színű, míg a mállottabb barnás árnyalatot ölt, petrográfiailag azonban nem különböznek lényegesen (Harangi, 1999). Szabad szemmel felismerhetők a plagioklász (max. 2 mm-es), biotit és gránát (1-2 mm-es) fenokristályok, az utóbbiak azonban igen ritkásan elszórva. Polarizációs mikroszkópi és kőzetkémiai vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a kőzet gránátos biotitdácit (Harangi, 1999), szövete porfíros pilotaxitos. Leggyakoribb ásványa a plagioklász és a biotit, kevesebb a piroxen, az amfibol és a gránát. A gránát átlagos mennyisége a fenokristály frakcióban nem éri el az 5 térfogatszázalékot. A kőzet alapanyagában plagioklász, kőzetüveg, Fe-Ti-oxid és kvarc található. A maximálisan 2-3 mm nagyságú gránátok közel idiomorf megjelenésűek, azonban gyakran kerekítettek (1. ábra). Jellegzetes sokszöges átmetszetük gyakran felismerhető (2. ábra). Optikai zónásság nem figyelhető meg bennük. Esetenként plagioklász fenokristállyal nőttek össze. A gránátkristályok pereme többnyire éles, ritkán azonban apró plagioklászkristályokból álló zóna övezi. A gránátokban különböző zárványok találhatók, olyan ásványok, amelyek a bezáró kőzetben is előfordulnak. Leggyakoribb közülük a plagioklász, ez helyenként koncentrikus elrendeződést mutat. További zárványok: biotit, cirkon és apatit.