Papp Gábor szerk.: A dunabogdányi Csódi-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 6. Miskolc, 1999)
Kőbányászat és kőfaragás Dunabogdányban (Hála József)
Kőbányászat és kőfaragás Dunabogdányban 25 Bár időnként Magyarország más vidékeiről jelentős kőbányaterületeiről (pl. a szobi Csák-hegy környéki falvakból) ideérkezett munkások is dolgoztak Dunabogdányban (Hála, 1987), a Csódi-hegy bányáiban elsősorban helybeliek tevékenykedtek, néhány család (pl. Knáb, Bonifert, Herr, Fodor) több generáción keresztül (7-8. ábra). A helyi kőbányászat virágkorában, a századforduló idején a bányák tulajdonosai 300-400 kőfejtőt, 250-300 riccert és 150-180 fuvarost foglalkoztattak (Schaffer, 1905), csak a Stagel és Spath-féle kőbányavállalatnál 200 munkás dolgozott (Borovszky, é. n., 7. ábra. Riccerek az 1920-as évek közepén (reprodukció: Hála J.) Fig. 7. Stonecutters in the mid 1920s (reproduction: Hála, J.) II. k.). Alighanem ez volt a csúcspont, a következő évtizedekben a munkások száma többé nem érte el, gyakran meg sem közelítette a századforduló időszakáét. A Dunakő Kft.-ben jelenleg (1997) - beleszámítva az ügyvezető igazgatót és az irodákban tevékenykedő 4 személyt is - 30-an dolgoznak. Dunabogdány jól képzett kőipari szakembereit az ország számos helyén szívesen fogadták, a századforduló idején Fülek környékén és a Balaton-felvidéken megnyílt bazaltbányákban (Barabás, 1953) éppen úgy, mint a századunkban működő egyéb nagy kőbányákban, pl. Szobon, Polgárdiban és Tállyán. Erdőbényére is eljutottak, voltak akik ott le is telepedtek, például a Lang család, amelynek tagjai több generáción át riccerek voltak hazánk e jelentős kőipari központjában (Fehér et al., 1997).