Papp Gábor szerk.: A dunabogdányi Csódi-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 6. Miskolc, 1999)

A Csódi-hegyi szerpentines kőzetzárványok ásványai (Papp Gábor és Szakáll Sándor)

108 Papp G. & Szakáll S. (4) Jellegzetesen breccsás szerkezetű, a breccsadarabkákat képező szerpentinásványokat karbonátok, illetve későbbi szerpentinásványok cementálják vagy kérgezik be (4. ábra). Tapasztalataink szerint az (1-2) típusok a gyakoribbak, a (3—4)-ből csak néhány példánnyal találkoztunk. Az (1) típusba tartozó xenolitok szerpentinásványok, kalcit és (néha) szmektit keverékei; a (2-3) típus példányaira az előbbiek mellett a hidrogrosszulár jelenléte a jellemző. 4. Vizsgálati módszerek A zárványok ásványainak meghatározását elsősorban röntgen pordiffrakciós felvételek segítségével végeztük, amelyek értelmezését a szerpentinásványokra nézve számos esetben transzmissziós elektronmikroszkópos (TEM-es) vizsgálatokkal támasztottuk alá. A röntgendiffraktogrampk legnagyobb része az ELTE TTK Ásványtani Tanszékének (ELTE ÁT) SIEMENS D500-as, a többi a MOL röntgenlaboratóriumának Philips PWT710-es diffraktométerén készültek hajlított grafitkristállyal monokrómásított CuKa-sugárzással. A TEM-es megfigyeléseket az ELTE ÁT elektronmikroszkópos laboratóriumában végeztük JEOL JEM 100 U mikroszkópon 100 kV gyorsítófeszültség mellett. A szöveti viszonyokat vékonycsiszolatokon fénymikroszkóppal és felületi csiszolatokon pásztázó elektronmikroszkóppal (SEM) tanulmányoztuk a Miskolci Egyetem Fémtani Tanszékének EDAX 9900-as analitikai berendezéssel ellátott AMRAY 1830i mikroszkópján. Ugyanitt készültek a fenn-nőtt ásványok SEM-felvétclei és minőségi EDX-elemzésci is. 5. A szerpentines zárványok (1. típus) 5.7. Megjelenés és szövet Az Erdélyi gyűjtéséből származó szerpentines xenolitoknak a dácittal való érintkezési zónáját nem ismerjük. Maguk a zárványok fehérek, szürkésfehérek, illetve halványan zöldre, rózsaszínre, barnára stb. színezettek. Törési felületük fénytelen (ilyenkor mázatlan porcelánra emlékeztetnek), máshol viasz(szaru-)fényű (különösen a színezett változatoké) vagy opálszerű, üvegfényű. A fény és a színeződés hol fokozatosan, hol hirtelen változik, sokszor határozottan breccsás megjelenést tükröz. A breccsadarabkák közti teret eltérő színű, fényű szerpentin, kalcit, illetve színtelen, átlátszó szerpentin (a TEM vizsgálatok szerint igen rosszul kristályos „deweylit") tölti ki. Ugyancsak szederjes felületű, repedezett, átlátszó „deweylit" bekérgezés figyelhető meg a kisebb üregek felszínén. 5. ábra. Sávos-sugaras bevonatú szerpentines breccsadarabok szintén szerpentines alapanyagban. Vékonycsiszolati kép, +N, képszélesség 0,6 cm (DBH-19) Fig. 5. Serpentine fragments with radial-banded coating in serpentine groundmass. Polished section, +N, width of field 0.6 cm (DBH-19)