Szakáll Sándor - Papp Gábor: Az Esztramos-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 5. Miskolc, 1997)

Az Esztramos-hegy hidrogeológiai és szpeleológiai kutatásának eredményei (Lénárt László)

kitöltő agyagból gyűjtötte. Amikor ma az Esztramos szakmai értékeit említjük, azok zöme ezekből a munkákból származik, lásd Hír (1997). A különböző kutatási területeken született szakmai publikációs anyagok közül általában csak a tématerület szerinti legelsőket említem, mivel azok mindig egy újfajta kutatás kezdetét jelentették, újabb vizsgálati tématerülettel gazdagították az Esztramoskutatást. Murinai (1972) a Rákóczi 1. sz., ill. a Surrantós- (=Rákóczi 2. sz.) barlangokban történt első búvárúszásokról tájékoztat. (A további búvár-barlangkutatásokról szóló cikkek - Násfay (1979) és Kollár (1979) - elsősorban a barlangok vízfelszín alatti részeire vonatkoznak, így kutatásuk búvár-barlangkutatás szempontjából igen fontos eredményeket - „mellékesként" barlangtérképeket - hozott.) Vájna (1975) ásványgenetikai vizsgálódásának eredményeit közli, valamint a barlangok képződményeinek a „kimentéséről" számol be. Csőkör (1972) a munkatársaival együtt végzett biológiai, Kordos (1973) pedig megkezdett barlangkataszterező munkájáról közölt tanulmányt. Régészeti célú, leletmentő ásatásról Wolf M. és Simán K. írt 1982-ben, miután hivatalos szervek és amatőr természetvédők barlangfelmérő, barlangfeltáró és régészeti leletmentő tábort tartottak az Esztramoson Lénárt L. és Majoros Zs. vezetésével. Részben e kezdeményezés hatására a hivatalos szervek a tábor után több barlangot felmérettek, lefotóztattak, különböző szakvéleményeket készíttettek a barlangok megvédése érdekében. Az alapdokumentáció elkészülte után - helyzeténél fogva - „védelemre ítéltetett" a Ledobóaknai-barlang (3. ábra), de a védelem alól feloldották pl. a 3/1984. számú barlangot. A tanulmányban közölt barlangi fényképfelvételeket ebben a megsemmisítésre ítélt barlangban Ballá Bélánéval együtt készítettem; melyekből örök mementóként a 4., 5. és 6. ábrán láthatunk részleteket. A részben szintén megsemmisült Felsőbarlangokból készült felvételeket (7. ábra) Czájlik István készítette a 60-as években. Az esztramosi barlangok (nem az őslénytani ásatások) első nemzetközi szintű bemutatására a Nemzetközi Szpeleológiai Unió X. (magyarországi) kongresszusán került sor. A területet érintő túravezető anyagát Salamon (1989) állította össze. A barlangok dokumentáltsága A barlangok dokumentáltsága nagyon heterogén. Sok (volt) barlangról semmit sem tudunk, ami két szempontból is nagyon rossz: egyrészt ez ma már pótolhatatlan, másrészt negatív érv azoknak, akik nem kívántak barlangkutató természetvédőt a barlangok környékén. Ennek ellenére sok barlangról jó vagy legalábbis elfogadható térképünk van, esetenként biológiai, geológiai, morfológiai, régészeti, őslénytani leírásokkal, értékelésekkel. Ezzel szemben viszonylag sok jó minőségű fotó készült a terület barlangjaiban, de zömük esztétikai igényű, és a védelem szükségességéhez kíván érzelmi alapot adni. A dokumentumok fellelhetősége is nagy szórást mutat. A budapesti Barlangtani Intézetben az esztramosi barlangok egy részéről törzslapok, kéziratos barlangtérképek, szórványosan fotók, valamint a publikációk egy részéről másolatok találhatók. Ezenkívül kéziratok, jelentések tömege található itt, melyeken keresztül jól nyomon követhető az egymással szemben álló érdekek pillanatnyi állása. (Az utóbbi években a bányászat visszaszorulásával a kérdés elaludni látszik - a szélesebb körű bemutathatóság, ill. a bányaudvar hasznosításának megoldatlanságával együtt). A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat irattárában a barlangkutató csoportok jelentései, térképei, valamint a publikációk zöme megtalálható. A Miskolci Bányakapitányságon és a természetvédelmi ható-