Szakáll Sándor - Papp Gábor: Az Esztramos-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 5. Miskolc, 1997)

Az Esztramos-hegy hidrogeológiai és szpeleológiai kutatásának eredményei (Lénárt László)

Ságoknál elsősorban kéziratos jelentések találhatók. Az esztramosi barlangok komplex feldolgozása mind a mai napig várat magára. A barlangok száma, nagysága, elhelyezkedése A terület barlangjainak azonosítása rendkívül nehéz feladat. A bánya különböző szintjeiben előkerült barlangok szabatos bemérésére nem, vagy csak elvétve, főleg az utóbbi 10-15 évben került sor. Voltak olyan barlangok, melyekről csak a helyiek beszéltek, barlangkutató vagy nem járt benne, vagy nem írt róla. A terület barlangjainak számbavétele során elsősorban két szerzőt és egy munkacsoportot kell megemlítenünk, nem beszélve külön a kutatóknál, kutatócsoportoknál meglévő anyagokról: Kordos (1974) az 1973-ig előkerült barlangokat írta le, különvéve a letermelteket is. Majoros (1986) az 1985. évi márciusi állapotnak megfelelően bányaművelési térképen tüntette fel a meglévő barlangokat, s kitért a kutatottságuk mértékére is. A Barlangtani Intézet munkatársai mintegy tucatnyi kisebb-nagyobb barlang térképét készítették el, s megkezdték a törzslapon szereplő kérdésekre adandó válaszok gyűjtését is. Természetesen náluk is van már dokumentáció olyan barlangról, mely a felvétel elkészülte óta megsemmisült. Jelen anyagomban e három adatbázist próbáltam meg összedolgozni és egyéb irodalmi adatokkal kiegészíteni, melyhez felhasználtam a több mint két évtizedes Esztramos-járasom kutatási eredményeit is. Az összes számomra elérhető anyagból szerkesztettem meg a III. táblázatot. A területen 52 egykori és mai barlangot jelöltem meg, köztük barlangcsoportot is, mivel a barlangok ismerői nem voltak hajlandók részletesebb információt adni - éppen a védelem érdekében. A barlangok nagyságára, számára, sorsára utaló összefoglaló adatokat a IV. táblázatban közlöm. Ebben megállapítottam, hogy a természetes bejáratú barlangok száma és összhossza igen alacsony a területen lévő barlangok számához és hosszához képest. A barlangok nagyobb része megvan - a termelést nem akadályozta, ill. a biológiai okok miatt védett területen van - védelmük átlagos. A bányavágattal feltárt barlangok száma hasonló mértékű, mint a bányaudvarokon feltártak mennyisége. A hosszuk is hasonló, de ott az arány ellentétes. Ennek oka egyértelműen a művelési technológiában keresendő: ha egy bányavágat belyukad egy barlangba, azt általában minimális pusztítás után fel lehet tárni. A külszíni művelés során viszont inkább a barlangok nyomainak, semmint a barlangoknak az előkerülése a jellemző, így azt mondhatjuk, hogy a bányaudvaron előkerült 22 barlangnak körülbelül a négyszeresével számolhatunk, azaz mintegy 100 barlang kb. 3000 m-nyi összhosszával. (Ez a becslés a helyi munkások fülbesúgásos, mások elől eltitkolt információi, az ásványbörzéken eladott borsókövek, cseppkövek tömegei, a falusi házak ablakában „cseppkövek eladók" feliratú táblák, a hazai közintézményekben és elismerten komoly ásványgyüjtők magángyűjteményeiben fellelhető gyönyörű barlangi képződmények, valamint az időről időre előkerülő barlangroncsok alapján készült.) A fentiek miatt jelentős különbség van a barlangok védettségi fokában, ill. a jelenlegi állapotában. (A bányavágattal feltártak lényegesen jobb állapotban vannak, mint a bányaudvaron feltártak.)