Szakáll Sándor - Papp Gábor: Az Esztramos-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 5. Miskolc, 1997)

Az esztramos-hegyi kalcitképződmények genetikája (Várhegyi Győző)

11. ábra. Kalcitszálak filc­szerű tömege („hegyitej"). Pásztázó elektronmikrosz­kópos felvétel, N=250 x. Fotó: Várhegyi Gy. Fig. 11. Felt-like mass of calcite-fibers ("moonmilk"). Scanning electron micrograph. Magnification: 250x; by Gy. Várhegyi 12. ábra. „Hegyitej"-kéreg­gel bevont, víz alatti növe­kedésű aprótűs kalcittal borított sztalaktitok. (A gyertyatartó formák a képen fejjel lefelé állnak). Magassága 16 cm Fig. 12. Stalactites covered by underwater-grown fine­needled calcite and enveloped by moonmilk­crust. (The candlestick-like forms are here turned upside down). Height: 16 cm Az esztramosi kőfejtő heliktitjei azonban nem tartalmaznak kapilláriscsa­tornát (kivétel a szalmacseppkő-heliktit összetett képződmények szalmacseppkő része). Képződésük ezért nem értelmezhe­tő a kombinált hidrosztatikus nyomás ­kapillárishatás elméletével. A képződés lehetséges magyarázatát a heliktitek szöve­tének vizsgálata kínálja. Binokuláris mik­roszkóppal (nagyítás 10-30 x) vizsgálva a heliktiteket, azok nem egykristályok, ha­nem több krisztallitból álló összetett testek. A krisztallitokat szabálytalan görbült síkok határolják, melyek a növekedéskor össze­érő és további növekedésüket akadályozó szemcsehatár-felületekhez hasonlóak. Eze­ket (kifelé) azonban nem a szemcsehatár­korlátozás, hanem a krisztallitok oldódása hozta létre. A heliktitek tehát olyan kép­ződmények, melyek a telített páratartalmú üregekben a falakon kondenzálódó víz ol­dó hatásának és az oldódástól telítetté váló oldathártyából kristályosodásnak állandó kölcsönhatása révén keletkeztek. A kristályo­sodásnak ez az egyensúlyi feltételekhez állandóan közeli (kis túltelítettségű) állapota, és a lokálisan két ellentétes folyamat (oldódás-kristályosodás) dinamikus egyensúlya a

Next

/
Oldalképek
Tartalom