Szakáll Sándor - Papp Gábor: Az Esztramos-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 5. Miskolc, 1997)

Az esztramos-hegyi kalcitképződmények genetikája (Várhegyi Győző)

2. Egykristály-cseppkövek (monocrystallic dropstones) Az Esztramos-hegy üregeinek különleges képződménye az egykristály-cseppkő. Méretüktől és alakjuktól függetlenül egyetlen kristályból állnak. Szemben a szokásos cseppkövek apró- vagy mikrokristályokból álló anyagával, melyekben a sok kristályha­tár a fényt szórja, és ezért megjelenésük opak (átlátszatlan), az egykristály-cseppkövek átlátszók (kisebb méret) vagy áttetszők (nagyobb méret). Az egykristályok keletkezéséhez kis túltelítettségre (új kristálycsírák keletkezésé­nek megakadályozása); tiszta, szennyeződésmentes oldatra (kristálynövekedés elősegí­tése); a kristályosodást befolyásoló tényezők (szivárgó víz mennyisége és egyenletessé­ge, a víz oldott gáz- és szennyezőtartalma, párolgás-kondenzálódás, hőmérséklet stb.) állandóságára, és a mechanikai behatások (rezgés, omlás) teljes hiányára van szükség. Mindebből következik, hogy az egykristály-képződmények kis (cm-ekben kifejezhető) méretűek. Jól ismert egykristály-képződmények a szalmacseppkövek, ezeknél azonban ritkábbak a vastagabb (pár cm átmérőjű) sztalaktitok és sztalagmitok. A kőbánya ÉK-i falán 1971-ben feltáruló és azonnal leművelt üregeiben fordultak elő 10-15 cm hosszú­ságú, 3-4 cm átmérőjű egykristály-sztalaktitok. Ezeken a sztalaktitokon már megjelen­nek a romboéderlapok lekerekített élei és csúcsai (a cseppkő tengelyére merőlegesen). A romboéderlapok a sztalaktit hossza mentén harmonikaszerűen kapcsolódnak egymásba, és a végén a sztalaktit egyetlen (fél-) romboéderrel záródik (4. ábra). A sztalagmitok át­mérője általában valamivel nagyobb (5-10 cm), és a sztalaktittól eltérően rajtuk romboéderlapok sohasem jelennek meg. 4. ábra. Átlátszó és áttetsző egykristály-sztalaktitok. A középső egykristály leghosszabb mérete 14 cm Fig. 4. Transparent and translucent monocrystallic stalactites. Max. size of the central one 14 cm Különböző fejlődési szakaszban meg­szakított növekedésű egykristály-csepp­kövek összehasonlításából megállapíthat­juk, hogy ezek a sztalaktitok jégcsapszerű (10-15 cm hosszúságú), hamar elkeske­nyedő (vagyis nem szalmacseppkő jelle­gű), de még kör keresztmetszetű testek képződésével kezdődnek, melyek azután egyoldalú oldatutánpótlás esetén zászló alakú, körszimmetrikus eloszlású oldat­utánpótláskor pedig romboéderlapokkal tagolt egykristálytestté vastagodnak (mi­közben hosszuk gyakorlatilag változatlan marad). A lassú oldatutánpótlás a nagy meredekségű, kör keresztmetszetű testek­ből valószínűsíthető, a kristályosodás

Next

/
Oldalképek
Tartalom