Szakáll Sándor - Papp Gábor: Az Esztramos-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 5. Miskolc, 1997)

Az Esztramos-hegy természeti értékei (Horváth Róbert)

elindult a védettségi eljárás. Eközben a bánya tovább dolgozott, és mintegy lefejezte a hegyet, a kohókba szállította szinte a teljes ormot. A megmaradt, bódvarákói oromrész letermeléséről az akkori tulajdonos, a Borsodi Ercelőkészítő Mű 1985-ben lemondott, s az ottani kőzetvagyont védőpilléré nyilváníttatta. A természetvédők a kilencvenes évek elején még egy kísérletet tettek a megmaradt oromrész levédésére, azonban a bánya tulajdonosának beleegyezése nélkül ez nem volt lehetséges. A 80-as évek közepén tárták fel a Szentandrási-barlang kitöltését, melyből újkőkori, bronz- és kora vaskori, valamint újkori leletek kerültek elő. A hasadékok, üregek és kisebb barlangok vörösagyag kitöltéséből különböző állatfajok őslénytani leletei kerültek elő nagy mennyiségben (Jánossy, 1979). 1. ábra. Látkép a Bódva-völgyére, az előtérben gyöngyvesszós törpecserjéssel. Fig. 1. View of the Bódva Valley, in the foreground Pannonian Spiraea scrub. A hegy élővilágáról Az Esztramos nyugati oldala, mintegy 170-180 méter tszf.-i magasságból hegylábi, főként törmeléklejtővel emelkedik a Bódva-völgyi kaszáló és mocsánétek fölé. A völgytalpi, részben védett, illetve védelemre javasolt nedves réteken virít a kockás liliom (Fritillaria meleagris) és a mocsár kosbor {Orchis laxiflora ssp. palustris), de itt fészkel a haris {Crex crex) és a berki tücsökmadár {Locustella fluviatilis) is. A törmeléklejtőt gyertyános-tölgyesek {Querco petraeae-Carpinetum), tovább emelkedve hársas-kőrises sziklaerdők (Tilio-Fraxinetum) borítják. A hűvös, gyér cserjeszintűi erdők védett lágyszárú növénye a széleslevelű nőszőfu {Epipactis helleborine), a fehér madársisak (Cephalanthera damasonium), a piros madársisak {Cephalanthera rubra), a madárfészekkosbor (Neottia nidus-avis). A virágtalanok közül a gímpáfrány {Phyllitis scolopendrium) érdemel említést. Az erdők gerinctelen állatvilágát eddig nem kutatták, míg a herpetofaunából az erdei siklót (Elaphe longissima) és az erdei békát {Rana dalmatina) emelhetjük ki. Az öreg, zavartalan erdők ritka odúlakója a kék galamb (Columba oenas), a fekete harkály (Dryocopus martius ssp. pinetorum) és a szürke küllő (Picus canus). De itt fészkel a héja (Accipiter gentilis) és legnagyobb énekesmadarunk, a holló {Corvus corax) is. A talajszinten viszonylag változatos kisemlős-fauna él.