Szakáll Sándor - Papp Gábor: Az Esztramos-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 5. Miskolc, 1997)

Az Esztramos-hegy természeti értékei (Horváth Róbert)

2. ábra. Szlovák kökörcsin {Pulsatilla grandis pseudoslavica) Fig. 2. Slovakian Pulsatilla {Pulsatilla grandis pseudoslavica) Közülük leginkább említésre méltó a nagy pele (Glis glis) és az erdei cickány {Sorex araneus). A járhatatlanul tovább emelkedő meredeken, már a fák lombkoronájából kibújva posztglaciális reliktum gyöngyvesszős-törpecserjést (Spiraeatummediae) találunk. Ebben a sűrű törpecserjésben, amely mintegy átmenetet képez a sziklagyepek felé, található a fekete madárbirs (Cotoneaster nigra), a sziklai gyöngyvessző {Spiraea media), a sziklai borkóró {Thalictrum foetidum), a közönséges borkóró {Thalictrum minus) és a lisztes berkenye {Sorbus aha), hogy csak a ritkábbakat említsük. A sűrű bozótosban gazdag énekesmadárvilág alakult ki poszáta {Sylvia), füzike {Phylloscopus) és pintyfélékkel {Fringilla és Carduelis). A hegy legjelentősebb ragadozója, a vadmacska {Felis silvestris) is ezeket a területeket kedveli. Az északnyugati meredek legfelső részein és a gerincen jégkori maradvány nyúlfarkfuves mészkősziklagyep {Diantho-Seslerietum heuflerianae) található. Itt bontja fehér virágát a reliktum-jellegű, kárpáti bennszülött faj, a korai fehér szegfű (Dianthus plumarius ssp. praecox). Sajnos e fontos maradványnövénynek legerősebb hazai populációit a kőbányászat felszámolta itt az Esztramoson és a bükki Bél-kőn is. Sehol Magyarországon nem fordul elő a fürtös kőtörőfu {Saxifraga paniculata) olyan tömegben mint itt. Ez az alpin-arkticus faj is több lelőhelyén lett a kőbányák áldozata. A társulás egyik névadója az erdélyi nyúlfarkfű {Sesleria heufleriana) is hazánk ritka, védett mészkősziklagyepi növénye. Itt került elő több ritka bagoly lepkefaj, például a Euxoa birivia, a Cuculia campanulae vagy az Dichagyris musiva. A sziklagyepen lépten-nyomon gyíkokkal találkozhatunk. Legértékesebb a magyar gyík (Ablepharus kitaibeli ssp. fitzingeri), de gyakori a közel félméteresre is megnövő zöld gyík {Lacerta viridis) és a fürge gyík {Lacerta agilis). A hegy déli, délkeleti oldalát nyílt, csenkeszes mészkősziklagyep borítja. A gyepeket az alacsonyabb térszíneken, a kitettségtől függően melegkedvelő tölgyesek {Corno-Quercetum), cseres-tölgyesek {Quercetum petraeaecerris), gyertyános-tölgyesek {Querco-Carpinetum) váltják fel. Mindkét társulás közé be-benyúlnak a bódvarákói szőlők, gyümölcsösök, melyek fajgazdagsága attól függ, hogy milyen intenzitással műveli tulajdonosa. A 60-as évek a „kopárok fásítása" program kapcsán tájidegen fekete fenyőt {Pinus nigra) telepítettek a gyepekbe, amely sajnos spontán módon terjeszkedik, csökkentve