Szakáll Sándor - Papp Gábor: Az Esztramos-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 5. Miskolc, 1997)

Az Esztramos-hegy természeti értékei (Horváth Róbert)

Topographia Mineralogica Hungáriáé Vol. V. 11-14. Miskolc, 1997 AZ ESZTRAMOS-HEGY TERMÉSZETI ÉRTÉKEI Natural values of the Esztramos Hill HORVÁTH Róbert Abstract: Many of the most spectacular caves, minerals and plant assemblages have become the victims of the mining activity in the Esztramos Hill, which connects to the Aggtelek Karst and extremely rich in speleological and mineralogical values. However, the remained part of the mountain still preserves significant plant and animal values. The burning of the top of the mountain threatens with the alteration of certain plant associations but they till are able to exist. All of the important caves in the Esztramos Hill are highly protected, the peservation of their condition is guaranteed as they are safety locked. Összefoglalás: Az Aggteleki-karsztvidékhez csatlakozó, botanikai, barlangtani és ásványtani értékekben páratlanul gazdag Esztramos-hegy leglátványosabb barlangjai, a barlangok ásványi képződményeinek nagy része és legértékesebb növénytársulásai a kőbányászat áldozatai lettek. Mindezek ellenére a hegy megmaradt része még mindig jelentős növény- és állattani értékeknek ad otthont. Az oromrész évről évre való felégetése ugyan komoly veszélyeket rejt bizonyos növénytársulások átalakulása szempontjából, azonban legalább fennmaradásuk biztosított. Az Esztramoson megmaradt jelentősebb barlangok mindegyike fokozottan védett, biztonságos lezárásukkal állapotmegóvásuk megoldott. Bevezetés A Felsö-Bódva-medence fölé, Bódvarákó és Tornaszentandrás települések között, szigetszerűen magasodik az Esztramos-hegy. Az eredetileg 380 m tengerszint feletti magasságú hegy jelenleg csupán 320 m magasságú, a többit lebányászták. Csupán a rákói oldal orommaradványa emelkedik harminc méternyivel e szint fölé. Az Esztramos-hegy a Szalonnai-karszt legészakibb része, ám attól különálló mészkőrög. Geológiai felépítését tekintve az Aggteleki-karsztvidékhez tartozik. Triász korú mészkőképződményei mellett a növényfóldrajzi hasonlósága is az Aggtelekikarsztvidékhez kapcsolja, hiszen a botanikusok mindkét tájat a Tornense flórajárásba sorolják (1. ábra). A hegyen 1950-ig folyt vasércbányászat, s melléktermékként mészkövet hoztak a felszínre. A bányát ezt követőn az Ózdi Kohászati Üzemek fejlesztette külszíni mészkőbányává. A természetkutatóknak először a hegy növénytani értékei tűntek fel. Az első védetté nyilvánítási kérelem 1953-ban született meg, azonban ez csak javaslat maradt. A bányászat eredményeként sorban tárultak fel a páratlan képződményekben gazdag barlangok, (két nagy és több kis barlang) melyek védelmére több alkalommal nyújtottak be kérelmet. E barlangok nagy részét lerobbantották. Ma már csupán a Rákóczi-, a Földvári- és a Surrantós-barlang maradt meg a jelentősebbek közül. A Földvári-barlang sorsa az 196l-es felfedezést követően nagyon mozgalmas volt. A barlangot először kirabolták, majd lezárták, s ezt követően fölé védőpillért kijelölve, védetté nyilvánították. A Rákóczibarlang sorsa szerencsésebb volt. Szinte teljes pompájával, a legváltozatosabb cseppkőképződményekkel várná a nemrégiben kiépített barlang a látogatókat. Az 1977-ben benyújtott újabb védetté nyilvánítási javaslat eredményeként, a hegy egy 112,9 hektáros részét 1982-ben az Aggteleki Tájvédelmi Körzethez csatolták. A védetté nyilvánított területből azonban kimaradt az a néhány hektárnyi oromrész, amelynek megmentéséért