Szakáll Sándor szerk.: A Szerencsi-dombság ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 3. Miskolc, 1998)

Bevezetés és földrajzi áttekintés (Szakáll Sándor)

Topographia Mineralogica Hungáriáé Vol. III. 7-10. Miskolc, 1998 BEVEZETÉS ÉS FÖLDRAJZI ÁTTEKINTÉS SZAKÁLL Sándor Introduction The Szerencs Hills belongs to the less studied areas of Hungary from a mineralogical point of view. The wood opal from Megyaszó was mostly examined from among minerals found here, and that was done mostly from paleontological aspects. First important researcher was András Hoffer, who mainly dealt with this territory mainly from vulcanological and petrological point of view. From the end of the 1950s up to the present days the object of the geological examination of the area was on one hand connected with geological surveying works of the Hungarian Geological Institute, on the other hand with expolring the utilisable non-metallic mineral raw materials, especially clay mineral plants. Bevezetés A Szerencsi-dombság Magyarország északkeleti részén, közvetlenül a Tokaji-hegység délnyugati határrán található, alacsony, lágy dombokból álló terület (1. és 2. ábra). Ásványtani szempontból hazánk kevéssé megkutatott területei közé tartozik. Ásványai közül még leginkább a megyaszói faopált vizsgálták, azt szinte kizárólag ősnövénytani szempontból. Első jelentős kutatója Hoffer András (1884-1946) volt, aki elsősorban vulkanológiai, kőzettani szempontból foglalkozott a területtel és kutatási eredményeit több tanulmányban, illetve egy monográfiában is közzétette. Az ötvenes évek közepétől a hatvanas évek végéig a terület földtani vizsgálata egyrészt a Magyar Állami Földtani Intézet irányításával folyó földtani térképezési munkákra, másrészt az iparilag hasznosítható nemérces ásványi nyersanyagok - elsősorban agyagásványtelepek - kutatására és feltárására irányult. A területet ebben az időszakban kutató geológusok közül ki kell emelnünk Gyarmati Pál, Mátyás Ernő, Pentelényi László és Zelenka Tibor nevét. A jelen kötet ásványtani részének alapját az 1983-ban elkészített egyetemi doktori értekezésem adatai képezik. Az ehhez fölhasznált mintákat zömében 1978 és 1982 között gyűjtöttem a területen. A kötetet Gyarmati Pál földtani áttekintése, Mátyás Tibor geokémiai tanulmánya, illetve a Papp Gábor és szerzőtársai által a megyaszói faopálon elvégzett ásványtani vizsgálatok teszik teljesebbé. Az eredetileg 1995-re tervezett kötet megjelenése technikai okok miatt késett ezideig. Fontos még megjegyezni, hogy a Szerencsi-dombságon három területrész természetvédelmi védelem alatt áll. Ezek védetté nyilvánítása az 1980-as évek közepén történt. Egyik védett terület az ingvári opállelőhely, másik kettő pedig a Nagyrépáshoz tartozó Csákói-kőfejtő térsége, illetve a Tetlinke-árok faopál előfordulása. Ezeken a lelőhelyeken nem szabad a feltárásokat megbolygatni; mindannyiunk közös érdeke, hogy az utánunk jövő nemzedék is megcsodálhassa a természet eme ritka képződményeit.