Szakáll Sándor szerk.: A Szerencsi-dombság ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 3. Miskolc, 1998)

A Szerencsi-dombság ásványai (Szakáll Sándor & Kovács Árpád)

20 Lim 42. ábra. Apatitkristályok. Közép-hegy. Pásztázó elektronmikroszkópos felvétel Fig. 42. Apatite crystals. Közép Hill. Scanning electron micrograph Agyagásványok (dickit, halloysit, illit, kaolinit, montmorillonit, nontronit, rectorit) Nagy elterjedésük dacára összevontan tárgyaljuk ezt az ásvány csoportot, mert a leírások általában nélkülözik a pontosabb ásványtani meghatározásokat, és magunk sem folytattunk behatóbb vizsgálatokat ebben a témában. A terület kovás hidrotermás centrumait övezve mindenütt megtalálhatók az agyagásványok, legtöbbször önálló agyagásványos zónák is felismerhetők. Komoly agyagásványosodás történt esetenként a piroklasztikumokban is. A gazdagabb felhalmozódásokat sok esetben - mint potenciálisan hasznosítható ásványi nyersanyagot - kisebb-nagyobb bányászati kutatásokkal tárták föl. Kaolinkutatás céljából mélyített kisebb aknákat már Hoffer (1937) talált a Falugaza-hegyen és a Létén. Agyagásványtelepek (kaolinit és montmorillonit) után kutatott a területen Földvári (1938), Frits (1950) és Varjú Gy. Zelenka T.-ral (Varjú, 1974). A hatvanas évek nagyobb volumenű agyagásvány-kutatásai a Bába-völgyben (Mátyás, 1965, 1968), a Hideg-völgyben (Mátyás, 1965) és a Fekete-hegyen (Mátyás, 1968) folytak. Ezen kutatások során a Bába-völgy agyagásványtelepében - elsősorban termoanalitikai vizsgálatok alapján 43. ábra. Apatit orientáltan továbbnövekedett kristálya. Fuló-hegy. Pásztázó elektronmikroszkópos felvétel Fig. 43. Apatite, showing oriented overgrowth. Fuló Hill. Scanning electron micrograph