Szakáll Sándor szerk.: A Szerencsi-dombság ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 3. Miskolc, 1998)

A Szerencsi-dombság ásványai (Szakáll Sándor & Kovács Árpád)

uralkodóan kaolinitet, kevesebb illhet, rectoritot (eredetileg allevarditként leírva) és nyomokban halloysitot határoztak meg. A Fekete-hegyről kaolinit, montmorillonit és illit, míg a Hideg-völgyből illit vált ismertté. Varjú (1974) a Somosról montmorillonit, míg a Kassa-hegyről az alunitban gazdag kőzetekből kaolinit és dickit jelenlétét említi. Néhány még ismertebb előfordulás Gyarmati & Zelenka (1968) szerint: a Berkec-tetőn kaolinit, az Aranka-tetőn illit található. A legyesbényei kőfejtőben kaolinitet, montmorillonitot, illitet és dickitet határoztak meg (Filep, 1984; Szakáll et al, 1986). Kaolinitet montmorillonittal együtt a Kálváriahegyről mutatott ki termoanalitikai vizsgálatokkal Filep (1984). Végül említést érdemel, hogy Takács (1982) az Ingvár nagy opálkitöltése alján földes foltokból álló zöldessárga anyagot észlelt, ami a röntgenpordiffrakciós vizsgálatok alapján nontronitnak bizonyult. Valószínűleg a nontronit jóval elterjedtebb ennél, a kvarc- és opálváltozatok szűkebb ásványtársulásában sok esetben megfigyelt - a régebbi szerzők által „kloritos" színeződésnek is nevezett - zöldes kiválások anyagaként. Erre vonatkozó vizsgálatokról azonban nem tudunk a területen. Biotit Uralkodó kőzetalkotó ásvány a riolitokban és riolittufákban egyaránt. Ásványtani szempontból figyelemre méltóak a riolit litofizás üregeiben (Süveges-hegy, Sulyomhegy) megjelenő 1-3 mm-t elérő, fenn-nőtt, vastag vagy vékony táblás kristályai, melyek nemegyszer formákban gazdagok (44. ábra). Ezek feketétől kezdve a húsvörös minden árnyalatában megjelennek, nemegyszer már átalakulóban (vagy teljesen átalakulva) hematittá, illetve goethitté. A biotitnak ez a típusú megjelenése a hipotermás képződési körülményekre jellemző, melynek során gyakoribb kísérőásványai a tridimit, kvarc, magnetit és hematit. 44. ábra. Biotit vastag táblás kristálya tridimiten. Süveges-hegy. Pásztázó elektronmikroszkópos felvétel Fig. 44. Biotite, thick tabular crystal on tridymite. Süveges Hill. Scanning electron micrograph m ••••••••••• 100 Li ni Cirkon Hoffer (1937) szerint a cirkon a riolitoknak és riolittufáknak ritkább járulékos kőzetalkotó ásványa. Leírásai szerint általában 50-60 pm-es, prizmás termetű kristályok formájában jelenik meg. Vargáné Máthé (1959) is észlelte a területen vékonycsiszolati