Szakáll Sándor - Weiszburg Tamás szerk.: A telkibányai érces terület ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 2. Miskolc, 1994)

A telkibányai ércesedés genetikája folyadékzárvány vizsgálatok alapján (Molnár Ferenc)

körüli homogenizációs hőmérséklete (6. ábra), a felforrás során egy izoterm gőzpárnarendszer (White et al., 1971) kialakulására utal. A fellazult zónákban beáramló rétegvíz az oldatok koncentrációját és hőmérsékletét lecsökkentette, ugyanakkor a felforrás során felszabadult gőzfázis CO2 - és az ezzel együtt mindig jelenlévő H2S - tartalmát kondenzálta. Ennek eredményeképpen a fluidumok összetétele (bi)karbonátos-szulfátos jellegűvé válhatott (Henley, 1985a). Ez egyben a pH csökkenését is maga után vonta, ami a hidrotermás kaliföldpat stabilitását lecsökkentette (Henley, 1985b). Ezzel értelmezhető, hogy a felforrás hőmérséklete alatt keletkezett adulár nem fordult elő a r.tintacsoportban. A pH csökkenése a korábban kivált kalcit visszaoldódását is okozhatta (kalcit utáni üregek a „cukorszövetű" telérkvarcban). A zárványvizsgálatok alapján szerkesztett paleohőmérsékleti térkép alkalmas a fő fluidummigrációs területek meghatározására, a vulkáni centrumok (hőhatás) és a törésvonalak szerepének kimutatására, végső soron a vizsgált ércesedés lehatárolási problémáinak megoldására (Gatter, 1983). A telkibányai ércesedés termális rendszerének térbeli szerkezetét a kvarc B-típusának homogenizációs hőmérsékleti értékei alapján mutatjuk be (11. ábra). A vizsgált ásványok közül ez a kvarcváltozat a legszélesebb elterjedésű, és homogenizációs 4.3. A paleohőmérsékleti mező szerkezete Fig.

11. Spatial distribution of the average homogenization temperature data in the area of Telkibánya ore deposit. 11. ábra. Az átlagos homogenizációs hőmérsékleti értékek területi eloszlása a telkibányai ércesedésben. 197.3