Szakáll Sándor - Weiszburg Tamás szerk.: A telkibányai érces terület ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 2. Miskolc, 1994)

A telkibányai ércesedés genetikája folyadékzárvány vizsgálatok alapján (Molnár Ferenc)

hőmérsékleti értékei a hidrotermás tevékenység teljes hőmérsékleti intervallumát átfogják. Ez valószínűleg nemcsak az egyes ásványfázisok ércesedésen belüli különböző helyzetét tükrözi, hanem azt is, hogy azok a hidrotermás folyamatok különböző fázisaiban keletkeztek. Ezért a „hőtérkép" mintegy ötvözi a hidrotermás rendszer térés időbeli változásait. A10. ábrán látható, hogy a telkibányai ércesedés paleohőmérsékleti mezője aszimmetrikus szerkezetű volt. A Gyepű-hegy és a Kánya-hegy K-i oldalán egy-egy hőcentrum körvonalazódik. Az egykor művelés alá vont, és így valószínűleg az ércesedés nemesfémben legdúsabb területeit E-i irányban a 200 °C-os izoterma határolja. A 10. ábrán bemutatott hőtérkép természetesen tartalmazza a minták eltérő szintekből való származásának a hatását is. A homogenizációs hőmérsékletek átlagértékeinek változását a felszíni morfológia függvényében a 12. ábra szemlélteti. A morfológiai különbségek hatásának kiküszöböléséhez ismernünk kell a vizsgált ércesedésen belüli paleogeotermikus gradiens értékeket. A telkibányai területről ez az adat nem áll rendelkezésünkre, meghatározásához további vizsgálatok szükségesek (pl. ugyanazon telér azonos korú ásványainak különböző bányabeli szintekről származó példányain, vagy a Telkibánya 2. sz. fúrás mintaanyagán). A hőtérkép korrekciójára mégis kísérletet tettünk a Belső Kárpáti Vulkáni Öv hasonló típusú ércesedéseiben, a zárványvizsgálatok alapján meghatározott átlagos paleogeotermikus gradiens értékek (Pomarleanu, 1971; Varçek, 1973) ismeretében. A Belső Kárpáti Vulkáni Öv nemesfém ércesedéseinek átlagos, 12,5 °C/100 m paleogeotermikus gradiens értékének felhasználásával a +400 m-es szintre átszerkesztett hőtérkép a 12. ábrán látható. A paleohőmérsékleti mező szerkezete a nem korrigált térképhez (11. ábra) viszonyítva lényeges változást nem mutat, de a Kánya-hegytől K-re lévő hőcentrum kifejezettebbé vált. Ez a terület egybeesik a Veresvízi-bánya horpamezőjével. Terepi bejárásunk tapasztalatai, a Veresvízi-bánya környékén látható ércelőkészítő és iszapmeddőhányó maradványai alapján feltételezhető, hogy ez volt az egykori bányászat egyik legintenzívebben művelt területe. A +400-as szintre átszerkesztett térképen (12. ábra) feltüntettük az űrfelvételek kiértékelése alapján (Horváth et al., 1989) meghatározott vulkáni centrumokat és a fő törésvonalakat is. A telkibányai ércesedés paleohőmérsékleti mezője ezekkel a kitörési központokkal nem függött össze. A hidrotermás tevékenységet indukáló hőható feltételezhetően a Kánya-hegy tömege alatt kimutatott (Gyarmati, 1972) szubvulkáni test volt. Ugyanakkor a térképvázlat jól szemlélteti, hogy a hőmérsékleti mező szerkezetét a területen uralkodó, közel É-D-i irányú törésvonalak is befolyásolták. A törésvonalak menti fluidumfeláramlás (a Kánya-hegytől É-ra elnyúló termális anomália) kimutatása összhangban van az ércesedés rejuvenált jellegével (Székyné Fux, 1970). A hőmérsékleti mező D-i irányú nyitottsága a Kánya-hegy körzetében tektonikai okokkal értelmezhető. A Kánya-hegytől D-re a felszínen jól fejlett telérek nem követhetők, csupán kovás zónák vannak jelen, melyekben A-típusú kvarc található. Ez arra utalhat, hogy az ércesedés D-i szárnya ezen a területen mélyebbre zökkent. A Gyepű-hegy D-i előteré-