Rémiás Tibor szerk.: Miskolc város történetének dokumentumai II. Régészeti tanulmányok Miskolc korai történetéből (Miskolc, 1992)

S. Koós Judit: Miskolc és környékének korai és középső bronzkora

MISKOLC ÉS KÖRNYÉKÉNEK KORAI ÉS KÖZÉPSŐ BRONZKORA S. Koos Judit Amikor feladatul kaptuk, hogy előtanulmányokkal készítsük elő a készülő Miskolc-monográfia munkálatait, még nem gondultuk, hogy a korai és középső bronzkort tekintve mennyire nehéz munkára vállalkoztunk. Anyaggyűjtésünk során kénytelenek voltunk kiterjeszteni kutatásaink körét Miskolc tágabb környékére is, mivel a város területéről alig valami anyaggal rendelkezünk. Ezt magyarázhatjuk a kutatás esetlegességével, a bejelentések elmaradásával, de a földrajzi fekvéssel is, amely valami miatt nem felelt meg a két korszak népességének. Mindezt természetesen feltételezésként említjük, hisz közel sem biztos, hogy a későbbiekben nem kerülnek elő ezen időszak sírjai, telepei. Fentiek magyarázzák azt a megoldást, mellyel mégiscsak próbáltuk felvázolni a bronzkornak ezeket az évszázadait. Mondandónkat alátámasztandó felsoroltuk a már ismert lelőhelyeket, kiegészítve azokat a terepbejárások, leletmentések anyagaival. így alakult ki az a kép, amely régiónk kora és középső bronzkori történetét-hivatott bemutatni. A korai bronzkor (i. e. XX-XVIII. század) első periódusa két nagy kulturális egységre tagolható. Ezek egyike a Makó kultúra, mely a rézkor bádeni kultúrájának késői fázisát követve lép színre. Az ekkor bekövetkezett változások magyarázatát, a két kultúra egymástól való eltérését, a periódusváltást egyelőre még nyitott kérdésként tárgyalja a kutatás, azonban egy biztos: a korai bronzkor első, önálló kulturális egysége területünkön a Makó kultúra, mely fejlődését tekintve a késő rézkorhoz képest új vonásokat mutat. Elterjedésével szinte az egész Kelet-Magyarországon számolhatunk: a Maros folyó torkolatától a Tiszavidéken át a Bodrogtól az Északi-középhegységig, a Dunántúl északkeleti részétől Szlovákia délnyugati részén át mindenütt megtalálhatóak lelőhelyei. Nyugati határa a másik nagy kulturális egység, a Somogyvár-Vinkovci kultúrával való hasonlóság és azonosságok miatt bizonytalan. Településeikre vonatkozó megfigyelések szerint ezek nem túl nagy kiterjedésűek és nem utalnak hoszszantartó egy helyben lakásra. (A kutatást nehezíti, hogy a legváltozatosabb földrajzi környezetben lelhetjük fel telepeiket.) Gyakran csak egy-egy hulladékgödör, vagy néhány jellegzetes cserép utal a népesség jelenlétére az adott területen. A csekély számú és kisméretű felszíni jelenségek miatt nem állítható egyértelműen, hogy az eddig feltárásra került objektumok valóban lakóhelyek lennének. A falvaikra, házaikra vonatkozó hiányos adatok magyarázata minden bizonnyal életmódjukban, településeik gyakori változtatásában rejlik. Gazdálkodásukban fő szerepet a pásztorkodás, állattartás, hegyvidékeken az erdőirtás, valamint a földművelés kap. A leletek tanúsága szerint fémolvasztással, öntéssel, megmunkálással is foglalkoztak, s minden valószínűség szerint több kisebb fémmegmunkáló központ is létrejöhetett. A termékek cseréje - akárcsak az állatok esetében is - egyes közösségeket, egyéneket nagyobb értékekhez juttatott, így megindulhatott a társadalmi tagozódás. Jóllehet, az eddig ismert fémáruk - kis rézcsövecskék, tűk - nem tartoznak a jelentősebb termékek közé, azonban a napvüágra került öntőminták igazolhatják a fémművesség fejlettségét. Fazekasságuk legismertebb, legreprezentatívabb termékei a belső díszes, talpas tálak. E jellegzetes fazekastermékek lába gyakran kereszt formájú, masszív, peremük általában egymáshoz kapcsolódó, bakarcolt háromszögekkel díszített, melyek belsejében sakktábla mintát, cikkcakk mintát, valamint egyéb, geometrikus díszítést lehet felfedezni. A szépen megmunkált, jó minőségű áruk között ugyancsak kiemelkedően jellegzetes példányok az amforák, valamint a sajátos peremkiképzésű fazekak. Bár a nagyobb edényeket is előszeretettel díszítették, azonban mind a díszítésről, mind a formáról elmondható, hogy nem túl gazdag a variációjuk. 1 KaliczN., 1982.126-127.; 1984b. 44. 2 Kalicz N., 1984b. 97., 101.