Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

AGRÁRTÖRTÉNET - AGRÁRETNOGRÁFIA - BÁRTH JÁNOS: Kecskék és kecskepásztorok Csíkszentgyörgyön

Kecskék és kecskepásztorok Csíkszentgyörgyön BÁRTH JÁNOS Az újkorban az erdővédelmet szorgalmazó hatóságok és a saját erdejüket védelmező közösségek szemében a kecske jobbára megtűrt állatnak számított. A fiatal fák hajtásait előszeretettel lerágó kecskék sok bajt okoztak. Tenyésztésüket azonban megtiltani nem lehetett, mivel tejükre nagy szüksége volt a tehénnel nem rendelkező szegény családoknak. Ezért se szeri, se száma a kecskelegeltetést korlátozó hatósági és helyi közösségi rendszabályoknak, tilalmaknak.

1 Az alcsíki székely faluközösségek, tizesközösségek, egyházközségek kecsketartást szabályozó tilalmai jórészt a felsőbb hatóságok kecskeellenes megnyilatkozásait visszhangozták. A csíkszentgyörgyi Háromtizes 1795. évi és a bánkfalvi Martonos tízes 1820. évi konstitúciója egyaránt tiltotta a kecskék tilalmasbeW legeltetését. A bánkfalvi Altizes gyűlése 1835-ben kemény pénzbüntetést helyezett kilátásba azok számára, akik kecskéiket behajtották a tilalmasba vagy a tilalmas-széli ciheresbe.

1 Csíkszentgyörgy távoli havasokat birtokló megyéje, vagyis a Csíkszentgyörgyöt és Bánkfalvát magába foglaló egyházközsége

3 ugyancsak igyekezett megakadályozni, hogy havasi erdős legelői területén a „megye tagjai" vagy a szomszéd falvak lakói kecskéket járassanak. Üdítő kivételnek számított az a kegy, amelyben „hamu égetésre" vállalkozó bánkfalvi lakosok részesültek 1794-ben:,, Mint hogy magok élelmére szükséges, 10 kecskét megenged a Nemes Megye, hogy ottan legeltessék az erdő között. "

4 Sokkal jellemzőbbnek számítottak Csíkszentgyörgyön is a kecskékkel kapcsolatos tiltások, korlátozások. Különösen tilalmazta a havasi erdőkkel rendelkező egyházközség a kecskék téli havasi tartását, mivel az együtt járt teljes élő bükkfák vagy bükkfák ágainak levágásával és lombtakarmány gyanánt való feletetésével.

5 A tiltást természetesen többször megszegték a takarmányban szűkösködő rászorulók. 1840. február 26-án Csíkszentgyörgy „nemes megyéjének közönséges gyűlése" elmarasztalta Szőts György és Gyűjtő András szentgyörgyi lakosokat, mivel kecskéiket megtalálták Lesőd Bükkiben, amint levágott bükkfaágakat rágcsáltak. A prévarikátorok elismerték bűnösségüket és megbékélésre törekedtek. 15 magyar forint büntetést fizettek, és megfogadták, hogy „ többé azon a helyen fejszével nem járnak. "

6 A szomszéd falvak kecsketartói, dacolva a csíkszentgyörgyi megye tilalmaival, prévarikátorként gyakran behajtották kecskenyájaikat a csíkszentgyörgyi és a bánkfalvi 1 A kecskékkel kapcsolatos erdővédő tilalmak bő tárháza: Tagányi 1896. Többször idézi: Viga 1981. 20-33. 2 Bárth 2007. 257. 3 Az erdélyi „megye" fogalmára: Bárth 2007. 72-73. 4 CS1SZEGYÖP1. Megyeszéke jkv. (1753-1829). 96. 5 A levágott faágak, mint a kecske téli lombtakarmánya: Viga 1981. 31-34. - Gyimesi példa a kecskék lombtakarmánnyal etetésére: Bárth 2011. 61-64. 6 CSSZM. RKGY. 6313. A. 72. 728