Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

MIGRÁCIÓ - TÁJI KAPCSOLATOK - LISZKA JÓZSEF: „Csillámlik a szőke Duna... "Adalékok a komáromi szekeresgazdák életmódjához és folklórjához

2. kép. Komáromi szekeres gazdák díszmeneti készültségben. Pap Henrik rajza (Az OsztrákMagyar Monarchia írásban és képben. XV. Magyarország V. kötete (Felső-Magyarország I. rész). Budapest. Magyar Királyi Államnyomda 1899. 241.) Ilyen előzmények után a komáromi szekeresgazdák életmódjával és mesterségével (ami alapvetően a szárazföldi fuvarozásban és a hajóvontatásban realizálódott) az első (és mind ez ideig utolsó!) alkalommal Kecskés László (1913-1995), komáromi helytörténész, maga is szekeresgazda dinasztia leszármazott foglalkozott behatóbban. Családi gyűjteményére és saját kutatási eredményeire támaszkodva első alkalommal 1969-ben adott közre egy áttekintést a témáról a pozsonyi Irodalmi Szemle hasábjain.

2

2 Voltaképpen ennek a szövegnek némileg átdolgozott és kibővített (bizonyos passzusaiban rövidített) variánsa jelent meg később a Komáromi mesterségek című kötete egyik, legterjedelmesebb fejezeteként.

2

3 A könyv, a szerző halála után, gyakorlatilag változatlan formában, értelemszerűen benne a mostani tárgyunkat érintő fejezettel is, megjelent ugyan még egyszer,

2

4 most azonban az 1978-as, első kiadás alapján kísérlem meg röviden összefoglalni a tanulságokat. „Maguk a komáromi szekeresgazdák büszkén vallották és vallják magukat a városukat alapító honfoglaló magyarok egyenes leszármazottainak" - írja Kecskés László,

25 miközben - teljesen indokolatlanul, hiszen az idézett részek Komárom honfoglalás kori általános állapotaival foglakoznak anélkül, hogy szekeresgazdákvó1 szó esne bennük - Anonymusra

2

6 és Alapy Gyulára

2

7 is hivatkozik. Mivel tehát a megidézett munkákban ennek az állításnak sem alátámasztása, sem cáfolata nem található, Kecskés megjegyzését egy helyi közösség, történeti adatokkal egyelőre alá nem támasztható, a szóbeliségben öröklődő tradíciójának kell tekinteni. A lokális vagy csoport-emlékezet egy sajátos formájának tehát. Azt sem zárhatjuk ki, hogy ennek konkrét forrása éppen Herman Ottó fentebb már idézett passzusa legyen. Tovább követve Kecskés László gondolatmenetét, feltételezhető, hogy a szerző a lokális emlékezetben szekeresgazda családnak tartott famíliákat, amelyek zömükben kisnemesi származásúak voltak, visszamenőleg is ebbe a társadalmi csoportba tartozónak véli. Ami nem kizárt, hogy így volt, de - tudomásom szerint - kézzelfogható nyoma 22 Kecskés 1969. 23 Kecskés 1978. 186-227. 24 Kecskés 2006. 186-227. 25 Kecskés 1978. 186. 26 Györffy 1958. 108-109. 27 Alapy 1933. 4. 371