Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

TÖRTÉNETI FORRÁSOK NÉPRAJZI ÉRTELMEZÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI - MIZSER LAJOS: Helynévmagyarázatok Dél-Borsodban

ábrány, 1949-ben) előtt Felsőábrányhoz tartozott, a hagyomány szerint a terület a malomról kapta a nevét. Az elnevezésre két megoldás kínálkozik: 1. a bújó~búvó-szer kifejezés rövidülése, talán az időszakos folyású Búszer-patakról kapta a nevét, 2. a bú és a szer összetételről van szó, amennyiben a területet a malomról nevezték el, mondván, hogy az örletés után a magas vám miatt búslakodott a az őrlető. A szer utótag a faluhoz közeleső területet jelöl. Egyébként a következő malmok voltak még itt: a Kácsi-patakon Szent János- malom, Szilaj-malom (Felsőábrány), a Sályi-patakon Határ-malom, Német- malom (Alsóábrány). Butykos-szög: Belső Butykos-szög „lejtős szántó", Kilső-Butykos-szög „sík szántó" (Borsodgeszt), Butykos-szög „fennsík, szántó", Belső-Butykos-szög „a faluhoz közel", Külső-Butykos-szög „a falutól távolabb" (Sály). A 'szűkszájú, füles üveg- vagy cserépedény szeszesital számára'jelentésű bütykös szóhoz aligha van köze elsősorban kronológiai okok miatt. A névadás indítékát e szóból bajosan tudnánk megmagyarázni. Inkább a bucka-bütyök szavak szócsaládjába tartozó butykó 'csomó, kisebb talajkiemelkedés' szót kell figyelembe vennünk, illetve ennek -s képzős alakját. Valószínűleg vakondtúrásos hely lehetett a Butykos-szög egykor. A szög a határrésznevek utótagjaként országszerte megszokott szó. Cibéria: Cibéria „dombtető, erdő", 1864: Cziberia (Tibolddaróc). A 19. században kezdődött az a folyamat, amikor országszerte külföldi helyneveket adtak bizonyos területeknek. Ezek többnyire tréfás, olykor ironikus elnevezések voltak. Ilyen volt pl. Cserépfaluban a Kisamerika elevezés, amely a barlaglakásokat jelölte. A Cibéria név Szibériára utal, mivel éppolyan sovány föld van itt, mint Szibériában. Az sz- > c- váltásra jó példa a szikra > cikra. Csaloda: Csaloda: „patak", Csaloda-völgy, Csalodára járó föld (Bükkábrány), Csalodára járó (Mezőnyárád), Csaloda-híd (Vatta): a néphagyomány szerint „a hídhoz csalogatták az embereket a rablók, ott megölték őket, értékeiket elvették". Lehet, hogy történt rablás a környéken, a névnek azonban semmi köze sincs a csalogatáshoz. A szláv eredetű Csarnavoda 'fekete víz' az elnevezés alapja, akárcsak a Bereg megye Csaroda községé. A szóközépi -/- és az —r- hangok felcserélése a régiségben nem volt ritka. Csernye: Csernye „domb, legelő" (Borsodgeszt), Csernyés, Csernyés-patak, Csernyés-völgy (Sály). A csernye szó jelentése: 'bokros hely'. A borsodgeszti adat látszik régibbnek, Sályban már megjelenik az -s képző. Ez azért van, mert a patak, illetve a völgy szónak a jelzője. Az -rj- > -rny- változásra lásd a borjú > bornyú, varjú > varnyú stb. szavakat. A hivatalos nevekben már a modernizált Cserje szerepel. Csincse: „patak" (Borsodgeszt, Bükkábrány, Mezőkeresztes, Mezőnagymihály, Négyes, Szentistván), Csincse laposa, Csincse melleti dülő (Bükkábrány), Csincsegát (Négyes). A csincse szó régi nyelvünkben 'nádas, vizenyős, mocsaras terület'-et jelentett. A mocsár vizét elvezető patak a területről kapta a nevét, a patakról pedig a Mezőkeresztesből kiváló tanya, a későbbi falu is. A fentiekkel területileg nem összefüggő tiszavalki Csincse-hát elnevezés is megerősíti a víznévi eredetet. Eesér: 1864: Ecséri tanya, ma: Kis-Ecsértanya, Nagy-Ecsértanya (Mezőnagymihály). Az Ecsér földrajzi név tulajdonképpen összetett szó: ecs 'fiatalabb testvér', de itt egy nagyobb érből kiágazó eret jelent. Az ér a pataknál kisebb vízfolyást jelöl. Az Ecsér már a 19. század közepére kiszáradt, de a körülötte levő földeket, majd a tanyákat is az Ecsér, mára elhomályosult összetétellel nevezték. Hatház: Hatház „cselédlakás volt a káptalan idejében" (Bogács), Hatház „épület" (Borsodivánka), Hatház „falurész" (Cserépfalu), Hatház „a falutól kissé távolabb hat ház volt", Hatházi fúrott kút, Hatházi kocsma (Négyes). A hat ház csak téves etimológia, 511