Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

AGRÁRTÖRTÉNET - AGRÁRETNOGRÁFIA - HALÁSZ PÉTER: A moldvai magyarok kecsketartásáról

„azok is magyarok" - mondják —, de amolyan lumpen falurész.

2

0 Hasonló értékrend szüleménye a Lészpeden - és talán máshol is - súlyos sértés szándékával fehémépre használatos ,feteke kecske, feteke kecáva" kifejezés, amivel annak idején a „halottlátó" Jánó Ilonát sértegette haragos féltestvére.

2

1 Azt mondhatjuk tehát, hogy a moldvai magyarok körében a kecske hosszú időn keresztül éppen olyan félreszorított, sok tekintetben lenézett állat volt, mint a Kárpát-medencén belül. Ebből a helyzetből s a velejáró szemléletből változott a kecske megítélése az utóbbi mintegy 30 esztendő során úgy, hogy a juhhoz viszonyított hasznosságának növekedésével mindinkább csökkent esztenabeli partnerével szembeni hátránya. A kecske rangjának növekedése Viga Gyula szerint a 19. században - a mai országhatárokon belül - a kecsketartásnak és a kecsketejnek már nem volt igazán jelentősége.

2

2 Ezzel szemben Moldvára vonatkozóan azt mondhatjuk, hogy a 20. század első négyötöd részében a kecskének még nem volt igazán jelentősége. Ugyanis fő értékeit: az igénytelenséget, a gyönge legelőn való megélést, a kevés és sovány takarmányon való kitelelést a juhtejjel, gyapjúval, hússal és bőrrel ellensúlyozta, s ezzel a sokoldalú hasznossággal a kecske csak rendkívül extrém körülmények között, alkalmilag, s legföljebb a húsával és tejével kelhetett versenyre. /. kép. Főként kecskékből álló nyáj (Kiilsőrekecsin, 1974.) Más körülmények között, a Kárpát-medence belső régióiban, ahol esetenként a szarvasmarhával, nevezetesen a tehénnel kellett versenyeznie, igénytelenségével, szí20 Gazda 2009. 265. 21 Kóka 2006. 131. 22 Viga 1994a. 84. 740