Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
AGRÁRTÖRTÉNET - AGRÁRETNOGRÁFIA - SZULOVSZKY JÁNOS: Kecskék és szamarak a Felföldön
Rangsor Járás Megye Falvak száma Kecskék száma Kecskét tartó falvak száma Kecskét tartó települések aránya (%) Átlagos jelenlét Pontérték 42 Miskolci felső Borsod 24 2 1 4,2 2 8,3 43 Szerencsi Zemplén 24 2 1 4,2 2,0 8,3 44 Poprádvölgyi Szepes 30 2 2 6,7 1,0 6,7 45 Bodrogközi Zemplén 48 2 2 4,2 1,0 4,2 46 Miskolci alsó Borsod 18 0 0 0 0 0 47 Hernádvölgyi Szepes 27 0 0 0 0 0 48 Tátrai Szepes 42 0 0 0 0 0 49 Nagymihályi Zemplén 45 0 0 0 0 0 Összsen/Átlag: 2095 11399 668 31,9 17,1 544,1 Mivel az egyes járások mérete különböző, s a falvaik száma és népessége is eltérő, ezért a rendelkezésre álló forrás alapján keresni kell olyan viszonyszámokat, amelyek összehasonlítható módon kifejezik -jelen esetben - a kecske elterjedtségét. Az egyik fontos vetület az, hogy a járás településeinek hány százalékán voltjelen ez az állat? Ám ez azonban önmagában még kevés lenne, figyelembe kell venni azt is, hogy mekkora mértékben volt jelen egy adott helyen vagy térségben. E két tényező arányszámának szorzatával egy olyan pontértéket kapunk, amely révén összehasonlítható és rangsorolható az adott állatfajnak a különböző térségekben betöltött szerepe, súlya. A szinnai járás a 3791,5 pontjával messze kimagaslott a Kelet-Felföld kisebb közigazgatási egységei közül. A második nagybereznai járás (Ung megye) 2402 ponttal követte. Bár itt is lényegében tíz faluból kilencben tartottak kecskét, de lényegesen kevesebbet: településenként legfeljebb 26-ot. „Legtöbb kecske van még az országban Dél-Bihar megye hegyes vidékein, (...) sok a kecske néhol Sárosban is" - írta a 19. század derekán Galgóczi Károly. 15 A jelek szerint két évtizeddel később is igaz volt ez az állítás. 1878-ban ugyanis a rangsorban a harmadik hely a makovicai járásé volt, a településeken ugyancsak 90% körüli jelenléttel, azonban falvanként már húszat sem érte el a kecskék átlagos száma. 1644 ponttal a szentpéteri felső járás a negyedik volt a rangsorban. Bár e járásban csak minden második településen foglalkoztak kecsketartással, falvanként átlag 31-32 jószágnak viselték a gondját. Ezer feletti pontértékkel bírt az Ung megyei szobránci (1201,9) és Liptó megyéből a rózsahegyi járás (1143,6). A térség 544 pontos átlaga felett még további nyolc járás teljesített (a tornaaljai (Gömör) 969,2 pont, az ungvári (Ung) 918,9 pont, a sztropkói (Zemplén) 915,3 pont, a homonnai (Zemplén) 879,2 pont, a varannói (Zemplén) 776,4 pont, a felsőtárcai (Sáros) 682,7 pont, a rimaszécsi (Gömör) 624,2 pont és az egri felső járás (Borsod) 589,5 pont). Mindössze négy olyan járás akadt, amelyikben egyetlen faluban sem tartottak egyetlen kecskét sem: Borsodban a miskolci alsó, Zemplénben a nagymihályi, s a Szepességben a hernádvölgyi és tátrai járás. Bár Kőnek Sándor vasútvonalas okfejtését csak bizonyos fenntartásokkal fogadhatjuk, azonban azzal az észrevételével, miszerint „a kecskék számviszonya némileg arányos a terület hegyrajzi idomával, meg a szegény sorsúak arányviszonyával," 1 6 már inkább egyetérthetünk. 15 Galgóczi 1855.358. 16 Kőnek 1878.293. 722
