Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

AGRÁRTÖRTÉNET - AGRÁRETNOGRÁFIA - KÜCSÁN JÓZSEF: Soproni szőlőbirtokosok és bortermelők 1810-ben

tartozó 2,5 akó össztermés előállításához átlagosan 5,775 kapa megművelt szőlőterületet rendelhetünk. Áttekinthetőbb a levezetés, ha a 4. táblázatba foglalt értékeket szemléljük. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a táblázatba foglalt leegyszerűsített számításokkal szemben komoly ellenérvek merülnek fel: bizonyos, hogy még egyazon évjáraton belül sincs két azonos termőképességű szőlőskert. Egy-egy birtok adott évi termése függ a parcella fekvésétől, az időjárástól, a szőlőfajtáktól, az ültetvény korától, a talajerő-visszapótlás mértékétől, a művelő szakértelmétől és gondosságától, a madarak repülésétől stb. Erre tekintettel, az egyes termelők borkészletéhez rendelt szőlőterület méretén oly módon igyekeztem finomítani, hogy a számításaim és feltételezésem szerint szükséges termőterület nagyságán 35-35 százaléknyi mértékben változtattam fel-, illetve lefele. így, ha a 4. táblázat első sorának negyedik oszlopában szereplő 5,775 kapányi szőlőt vesszük példaként, a 65% = 3,75 kapa, a 135% = 7,80 kapa szőlőt jelent. Ezek szerint, a 2,5 akós termés lehetséges termőterülete 3,75 és 7,80 kapányi (240,00^199,20 nöl) között ingadozhatott. Amennyiben elfogadjuk, hogy aki a két érték közötti szőlőbirtokkal rendelkezett, és az évben kiszabott dézsmája 14 akó (illetve termése 2/4 akó) volt, az az adott évjárat borhozamához képest reális méretű birtokon gazdálkodott, akkor további következtetéseket is megkockáztathatunk. Nevezetesen, hogy annak viszont, aki az alsó határpontnál kevesebb szőlőt birtokolt, de dézsmaköteles termése 2/4 akó volt, ennek előállításához szőlőt kellett bérelnie. Illetve a másik oldalon, ugyanezen meggondolással: aki a felső határpontként megjelölt területnél nagyobb birtokkal rendelkezett, de termése csak kisebb megművelt szőlőre utalt, a felesleges többletterületet valószínűleg bérbe adta vállalkozó szellemű polgártársának. így, inkább több mint kevesebb bizonytalansággal, hozzávetőlegesen meg tudjuk határozni a szőlőbirtokosok és a bortermelők (a szőlő és bor ágazatban érdekeltek) köréből a szolidan, maguk birtokán gazdálkodók mellett a potenciális bérlők, illetve a potenciális bérbe adók csoportját, illetve az ilyen módon használt földterületek arányait (1. 3. diagram). 4. táblázat. A dézsmált bor mennyiségéhez rendelhető szőlőterület kiszámításának módja Dézsma (akóban) Termés (akóban) Termés (literben) Szükséges terület (kapában) Szükséges terület (négyszögölben) Szükséges terület (kat. holdban) V, = 0,25 2,50 176,275 5,775 375,375 0,235 % = 0,50 5.00 352,550 11,550 750,750 0,469 3/

4= 0,75 7,50 528,825 17,325 1 126,125 0,704 1,00 10,00 705,100 23,100 1 501,500 0,938 így tovább, egészen a legtöbbet, a 14,75 akót dézsmáló gróf Festetich Antal soráig, ami a következő módon alakul: 14% = 14,75 | 147,50 | 10400,225 | 340,725 [ 22 147,125 | 13,841 Számításaim szerint (1. 5. diagram), az adókönyvből, a városplébániának fizetők levonása után 1335 szőlőbirtokos adózót vonhattunk vizsgálatunk körébe,

1

4 az 1810-es dézsmajegyzéken pedig 1091 bortermelőre kivetett adótétel szerepelt. A két forrás adatainak külön-külön táblázatait párhuzamba állítva, majd a személyenkénti megfeleltetés 14 Az adókönyvben ugyan 1411 tétel szőlőbirtok utáni adókivetést ismerünk, de közülük levontam 76 birtokost, akik - a fentebb már ismertetett ok miatt - a Wiedenből és a Hegy utcából a városplébánosnak adták a dézsmát. 658