Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

AGRÁRTÖRTÉNET - AGRÁRETNOGRÁFIA - KÜCSÁN JÓZSEF: Soproni szőlőbirtokosok és bortermelők 1810-ben

Amennyiben feltételezzük, hogy a megállapodás reális alapokon köttetett - és az arány az évszázadok alatt sem változott, tehát az említett két utca teljes dézsmája kitette a mindenkori teljes városi tized arányos tizenhatod részét -, úgy a fent említett mennyiségű borhoz hozzá kell adnunk további 59 275,40 litert. így, a város 1809/1810-ben adónyilvántartásba vett szőlőterületén az 1810-ben termett bort 948 406,40 literre (13 451 akó) becsülhetjük. Érdemes megjegyeznünk, hogy a város összlakossága ekkor a tizenegyezer lelket nem haladta meg. Sajnos, a plébánia iratanyagából ez idáig nem került elő erre vonatkozó jegyzék, így a közölt érték csak feltételezett mennyiség. Ebből következően, ha az ingatlanadóval terhelt szőlőterületet és a jövedelemadóval sújtott 1810. évi bortermést bánni módon össze akarjuk vetni, az említett két utca adózóinak szőlőbirtokait ki kell vonnunk a számításokból, mert a termésük sem szerepelt a feldolgozott tizedjegyzékben. A két utcában 76 birtokos kezén 1273 kapa szőlő volt, aminek levonása után, a továbbiakban 29 077 kapa termőterülettel számolunk. (Igaz ugyan, hogy a Wiedenben és a Hegy utcában 83 szőlőbirtok után adózó lakót ismerünk, de közülük 7 fő más utcában tárolta a borát, ahonnan a püspöknek dézsmát kellett adnia, tehát esetükben a termésmennyiségeket is ismerjük. Ezért az ő kezükön lévő szőlőterületeket nem is vontam le az összes adóztatott területből.) Ha a jelzett módon csökkentett adóztatott szőlőterület (29 077 kapa) és a dézsmajegyzék szerinti termett bor (889 131 liter) adatait összevetjük, az osztás után az derül ki, hogy - a Bruckner krónika szerint közepes mennyiségű és rossz minőségű bort hozó 1810-es évjáratban

9 -, az adóköteles soproni szőlők egy kapáján átlagosan 30,58 liter bor termett. Mivel a soproni akó 70,51 literrel volt egyenlő,

1

0 számításaink szerint 1810-ben - durva átlagolással 1 akó bor 2,31 kapányi (147,84 négyszögöl) szőlőn termett meg." A dézsmajegyzék adatai szerint, a bor tizedszedők által 1810-re megállapított átlagos, akónkénti megváltási ára 24 forint volt." Kiderült a jegyzékből az is. hogy 14 akó (17,63 liter, 1810-ben 6 Ft megváltási összeg) alatt nincs adókivetés.

1

3 Ez azt jelenti, hogy a dézsmaadásra kötelezetteknek minimálisan 2,5 akó (176,28 liter, 1810-ben 60 Ft összértékű) borral kellett rendelkezniük, s az ezt meghaladó mennyiségeknél is mindig '4 akónként emelkedett a dézsma mennyisége, illetve 6 forinttal a megváltás összege. Amennyiben az előzőekben leírt számításokat és a vázolt gondolatmenetet elfogadjuk, segítségével - visszafele következtetve - könnyen kiszámítható, hogy az adott évben az egyes dézsmálóknak átlagosan milyen nagyságú szőlőterületet kellett megművelniük ahhoz, hogy a jegyzéken feltüntetett bormennyiséget meg tudják termelni. Kiindulásként fenti számításunk szolgál, amely szerint az 1810-es évjáratban 1 akó bor 2,31 kapányi szőlőn termett meg. Ebből következően, a legkisebb tételű, '4 = 0,25 akónyi dézsmához 9 A forrásról 1. Kücsán 1995. 203. 10 Bogdán 1987. 85. 11 A 20-21. századi termésátlagok ismeretében ez a termésmennyiség hihetetlenül alacsonynak tűnik, de az ismert történeti statisztikai számítások hasonló eredményeket mutatnak. N. Kiss 1968. 87-90. 12 Következésképp 1 liter bor 34 dénárba, azaz 20 krajcárba került. 13 Az 1806-1813 közötti időből származó hét tizedjegyzék (az 1812. évi hiányzik) mindegyikében találkozhatunk olyan nevekkel, melyekhez nem rendeltek dézsmaösszeget. Ezt úgy értelmeztem, hogy a bortermelőket feltüntették a beszedésért felelős biztosok, jelezve és fenntartva ezzel a Püspökség jogát a bortermelés utáni jövedelem megadóztatására, de a csekély feltalált mennyiségre (cca. 140 liter) tekintettel elálltak a beszedéstől, illetve a megváltás pénzbeli kivetésétől. Arra, hogy ez a Püspökség szociális érzékenységének jele-e, vagy más, praktikus szempontok vezérelték eme döntésében, az eddig feltárt források nem adtak választ. A két akó alatti mennyiségek dézsmamentességét - régi szokásjogra utalva feljegyzéseiben említette J. K. Schuster üvegesmester is. Hárs 2010. 80. 657