Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
AGRÁRTÖRTÉNET - AGRÁRETNOGRÁFIA - TAKÁCS PÉTER: Malmok, kallók és egyéb vízi szerkezetek Zemplén vármegyében a 18. század végén (Kísérlet egy emberi létszükséglet kielégítésének kronológiai és regionális korlátok közötti feltárására)
malomkövet. Azért is említenünk kell ezt, mert az ország egyik legjobb malomkő bányája Sárospatakon volt. 1 9 Fűrészmalom Fentebb már szó volt róla, hogy a vízi energiát a Csákyak birtokolta Kiskemence lakói használták legszélesebb körben. Két lisztelő malmuk mellett „három posztókalló" és „egy fűrészmalom" működött a faluban. Fűrészmalomról nem is esett több szó az úrbérrendezés előkészítése során. Az Országos Levéltár DVD-n tanulmányozható UC állagában mindenki ellenőrizheti, hogy amíg Sáros és Abaúj vármegyékben sorra bukkannak fel a pénz- vagy természetbeni szolgáltatás - deszka, léc, zsindely - ellenében üzemeltetett fűrészmalmok, addig Zemplénben 1692-ben Zboj ban írtak össze egy működő, és 1694-ben Borsiban egy „renoválásra szoruló" fürészmalmot. Sáros és Abaúj vármegyék, még inkább a Szamoson és Tiszán leúsztatott erdélyi, máramarosi és Szatmár vármegyei tutajosok ellátták deszkával, léccel, zsindellyel és egyéb, fűrészt igénylő faáruval Zemplén megye lakóit. A kézi faragású konyhai eszközökhöz és szerszámokhoz pedig a népi faragók nem igényeltek fűrészmalmot. A vármegye posztókallói Úgy tűnik, Zemplén vármegye hegyvidéki lakói a faragásnál, használati eszközök - csobolyó, demizson, favedér, sajtár, mángorló, szerszámnyél stb. - készítésénél jobban kedvelték a juhsajt, a gomolya és túró készítését, a juhászattal velejáró gyapjúfeldolgozást. Különös vonzalommal és odaadással nyilatkoztak a hóri, peticsi, a zborói, a bresztói és a két homonnai kerületben a maguk ruházkodására és eladásra készített fehér-, aba-, szürke és durvaposztókról. A hóri körzetben a maguk nyírta „saját, és a vásárolt gyapjúból a maguk szükségekre és eladásra durva vagy fehér posztót készítettek. " Erről vallottak Alsóladiskóc, Baskóc, Bosnyicva, Cernvina, Felsőladiskóc, Göröginye, Hegedűsfalva, Homonnaolvka, Hór, Hrubó, Jankóé, Jeszenőc, Karna, Klazdány, Leskóc, Lukacsóc, Matyasóc, Mislina, Fakasztó, Prauróc, Repejő, Szopkóc, Tavarna, Tavarnapolyúnka, Topolóka, Turcóc, Varehóc és Zsalobina lakói. A felsorolt falvakban számos gazda báránnyal is kereskedett a gyapjúfeldolgozás mellett. A peticsi kerületben Agyidóc, Brezovec, Felsőkörtvélyes, Hrabovarosztoka, Kálnarosztoka, Klenova, Kolbászó, Ladomér, Módra, Nechválpolyánka, Novoszedlicska, Oroszbisztra, Oroszvolova, Osztrosnica, Peticse, Picnye, Polyena, Priszlop, Rovna és Sztarina cum Dara szolgálónépei, telepesei és soltészai foglalkoztak posztókészítéssel. Hrabovarosztoká ról, Ladoménól, Peticséröl, Polyená ról „a szomszéd faluban található... egy- két órányira" lévő kallókban „verték ki" a ruházatukhoz szükséges és az eladásra szánt posztót. Priszlopboz is közel, „a szomszéd faluban " voltak a kallók. A kallók konkrét létezéséről Kolbászó ban vallottak, ahol a „faluban voltak a posztókallók. " Osztrosnicán és Sztarina cum Darán is többes számban emlegették a határban található kallókat. 19 A malomkőbányászat történetéhez: MGSZ 1895, Takáts 1902. 629
