Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

AGRÁRTÖRTÉNET - AGRÁRETNOGRÁFIA - TAKÁCS PÉTER: Malmok, kallók és egyéb vízi szerkezetek Zemplén vármegyében a 18. század végén (Kísérlet egy emberi létszükséglet kielégítésének kronológiai és regionális korlátok közötti feltárására)

Juhászkodtak, a gyapjút is feldolgozták, báránnyal, birkákkal is kereskedtek a bresztói körzetben. Ahogy mondották, „ebbéli szorgalmukkal egészítették ki határbéli keresményüket" Alsócsebinve, Csabalóc, Csertész, Felsőcsebinye, Felsöjablonka, Izbugyabella, Izbugyabresztó, Izbugyahrabóc, Izbugyahosszúmező, Izbugyarokító, Izbugyazbojna, Kaleno, Krasznibrod, Nyágó, Radvány, Rokitóc, Sterkóc, Szukó, Tótjablonva, Tótkríva, Vidrány, Virava és Volica szegényei. Megélhetésüket biztosítandó, a „maguk készítette fehér posztóból eladtak." Olykor-olykor akiknek a télen szükséges takarmányozáshoz nem sikerült elegendő szénát betakarítaniuk, a hó beállta előtt a juhaikból is értékesítettek, búzáért, rozsért cseréltek. A hommonnai körzet Csákyak birtokolta falvaiban sem a gyapjúfeldolgozásról, sem a posztókészítésről nem szóltak. Feltehető azonban, hogy a Kiskemencén üzemelő három kallót nem idegenforgalmi nevezetességként tartották. Az uradalom juhtartó családjai - sort váltva - többnyire itt dolgozták fel a gyapjút. Ugyanezt cselekedték a Vandernath-részen is, csak ők a Sztakcsiniak „sajátposztókallóiban" készítették „saját szükségletre... és eladásra A... [a] darócposztót." Egyébként Cirókabéla, Homonnazbojna, Cirókahosszúmező és Zavadka lakói bárányokkal, juhokkal is szívesen kereskedtek, sőt határukra juhokat szerződtettek legelésre. Azoknak a fektető pihentetésével, deleltetésével, éjszakáztatásával trágyáztatták szántóföldjeik évenként ugarnak hagyott fordulóit. 630