Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
AGRÁRTÖRTÉNET - AGRÁRETNOGRÁFIA - TAKÁCS PÉTER: Malmok, kallók és egyéb vízi szerkezetek Zemplén vármegyében a 18. század végén (Kísérlet egy emberi létszükséglet kielégítésének kronológiai és regionális korlátok közötti feltárására)
akkori szempontja a malmok jövedelmezőségének, és abból kalkulálható adóztatásuk mértékének megállapítása volt. Ezt követően - uralkodói parancsot követve - az úrbérrendezést előkészítő faluvallatások alkalmával kérdeztek rá, immár nem adóztatási, hanem a népélet jellemzőit firtatva, gazdasági, életmódbeli sajátosságok számbavétele céljából - a szabad királyi városok kivételével - minden lakóhelyi közösség őrlési lehetőségeire. Nem elképzelhetetlen, hogy a felvilágosodott racionalimusnak ez az országot megismerni, modernizálni, a népéletet jobbítani akaró szándéka költözött át a nemzeti államról álmodozó statisztikusok országismertető munkáiba. A vízimalmok Vályi András és Fényes Elek országismertető kiadványaiban kaptak helyet először a számszerű regisztráláson felülemelkedve, a hazai viszonyok megismertetése és népszerűsítése jegyében. Az még megfejtésre vár, hogy Vályi András és Fényes Elek milyen információkból szerezték adataikat. Nem elképzelhetetlen, hogy ők vagy informátoraik használták a Helytartótanács irattárában őrzött úrbérrendezési, esetleg a napóleoni háborúk alkalmával készült nemesi vagyonfelmérések nádori hivatalban őrzött töliánsait. Az 1784—1787 kötött megtartott első hivatalos népszámlálás Zemplén megyében 452 lakott helyről - község, mezőváros, lakott praedium - tartalmaz népességi információkat. 1 7 Az itt 1772-ben kezdődő úrbérrendezés előkészületei során 445 településnek a lakosságát vallatták meg. Ekkor a megye lakói 296 vízimalomról és 39 szárazmalomról tettek említést. Lokalizálták helyüket, „megszámlálták" köveiket, kerekeiket, utaltak teljesítményükre, állandó vagy időszakos működésükre. Minden esetben megkülönböztetve a szárazmalmokat a vízimalmoktól. A népszámlálással paralell készültek Zemplén vármegye 1. katonai felmérésének térképszelvényei. A vármegyében 1783-84-ben készült térképrajzok 329 vízimalmot és 23 szárazmalmot tüntettek fel. Ezek többsége azonosítható a paraszti vallomásokban emlegetett malmokkal, és türelmes szemlélést követően az is leolvasható a térképi ábrázolásokról, hogy egy-egy malomba - a hozzávezető utak bizonysága szerint - hány faluból jártak őröltetni. A kartográfusok feladata volt minden, a katonaság számára lényeges objektum feltüntetése a térképlapokon. Katonaélelmezés, posztó- és pokróckészítés, a vízi energia más célokra (fűrészelés, lőporkészítés, kő- és érczúzás, fémolvasztás, megmunkálás stb.) történő felhasználása szempontjából nem volt közömbös a már működő vízikerekek pontos térképi ábrázolása. Jellemző azonban, hogy a sík vidékek kivételével (ott is csak szórványosan) Zemplén vármegyében elhanyagolták a mérnökök a szárazmalmok térképre rajzolását, néhány esetben olyan vízimalomnak a feltüntetését is, amik csak időnként csörgedező patakra épültek. Máshol, ha egy malomfőn két-három egymástól független gépezet őrölt, kallózott vagy fürészelt, vagy ha többnyire a templomokhoz közeli, a település főterén egymás mellett két vagy több - bár ez Zemplén vármegyében ritkán fordult elő - szárazmalom őrölt, hántolt vagy darált, a térképrajzoló megelégedett egy malomjel feltüntetésével. Az 1772-ben emlegetett 296 vízi- és 39 szárazmalom, és az egy évtizednyi idővel később a katonai szelvényeken feltüntetett 329 vízi- és 23 szárazmalom a századforduló táján 452 lakott helyen élő, megközelítően 210-220 ezer lakosnak szolgált. 1 8 A rendelkezésünkre álló adatok szerint Zemplén vármegye lakóinak az éhezéstől mentes élelmezéséhez egy esztendőben hozzávetőlegesen 840-880 ezer pozsonyi mérő 17 Dányi-Dávid 1960. 18 Az 1. katonai felméréshez 1. Nagy 1932. 617
