Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

AGRÁRTÖRTÉNET - AGRÁRETNOGRÁFIA - TAKÁCS PÉTER: Malmok, kallók és egyéb vízi szerkezetek Zemplén vármegyében a 18. század végén (Kísérlet egy emberi létszükséglet kielégítésének kronológiai és regionális korlátok közötti feltárására)

gabonafélére volt szüksége. 1772-ben a szóba hozott 296 vízimalom - óránként átlagosan 2 pozsonyi mérős teljesítmény mellett, napi tíz órás üzemidővel, évenként 175 munkanappal kalkulálva - nagyobb megerőltetés nélkül megőrölt 1 millió 36 ezer pozsonyi mérő gabonát. Malomhiányra tehát megyei szinten senki nem panaszkodhatott. Legfeljebb a malmok területi elosztásával kapcsolatban keletkeztek olykor tetemes hátrányok. Külön gondot okozhatott, hogy vízimalmot a silány határú falvak patak- és folyóvizeire tudtak könnyen telepíteni, míg a jó gabonatermő határral rendelkező községekben az állatokat kellett kínozni a szárazmalmokban. Érdemes ebből a szempontból is szemlét tartani, megőrizve az úrbérrendezéskor véletlenszerűen kialakított körzeteket, már csak azért is, mert így a paraszti vallomásokból könnyebben kihámozható a helyben termett gabona mennyisége, milyensége és fajtája is. A malmok kerületenkénti elhelyezkedése Zemplén vármegyében A szerencsi kerület malmai A Szerencsi kerületben tönnyire a Hernádon, a Sajón és a Szerencs patakon épültek vízimalmok. Berzéken és Szerencs határában kettő-kettő őrölt. Hernádcsanáloson, Hernádnémetiben, (Hernád)Kakon, Girincsen, Kiilsőbőcsön egy-egy. A vallomások szerint valamennyi egy kőre. A korabeli lakosok szerint a ,,Hernád vizén jó... és fölös malmok" voltak. Ezeket „sűrűn és közeT érték Alsókázmérdobsza, Bekecs, Gesztely, (Sajó)Hídvég, Hoporty, Köröm, Kiscsécs, (Tisza)Luc, Monokés Taktaszada lakói. Vámos hídon egyik helyről sem kellett átszekerezni az őrölnivalóval, és viszonylag közel találták a vízimalmokat. Legmesszebb - kétórányi szekerezésre - Taktaszadához voltak a Hernád vizére épített malmok. Köröm (Sajóhídvég) lakóinak kivételével csak az őrlési vámot kellett természetben leróni. A körömieket a sajóládi malom gátjainak „reparálásához," a töltések, az odavezető utak és a malomépület javításához szükséges fák fuvarozásához is mozgósították. Az „urbárium)uk ] szerint mind az marhások marhájokkal, mind az gyalogok kétkezi munkájokkal az hidak és az ládi malom körül... szükséges reparatiojokban 3 napokat tölteni kénteleníttetnek..." A munkálatok viszonzásaként „az uraságnak vámot nem fizetnek." Míg a körömiek a sajóládi, addig a kiscsécsiek a girincsi vízimalomba jártak gabonájukkal. Sajókesznyétenben, Legyeshényén és (Takta)Harkányban nem ejtettek szót a megkérdezettek sem saját malmaikról, sem őrlési szokásaikról. Valószínűleg a hozzájuk közeli Hernádon és Sajón őrlő malmokat látogatták. A malmok száma, területi elhelyezkedése arra enged következtetni, hogy a szerencsi kerületben nem volt problémamentes az őrlés, de hátrányként egyedül Megyaszó lakói említették károsodásaik között, hogy „helyben malmok nincsenek." Őrlési szokások a tokaji kerületben A tokaji kerület tíz - viszonylag népes - településéből Alsógolop, Ond, Rátka és Tállya határában volt egy-egy patakmalom. Nyaranként ezeknek is gyakran elapadt a vizük. Ilyenkor ők is a Hernádon forgó malmokra kényszerültek. Alsógolopról azért is, mert ,,az idevaló molnár búzánál egyebet őrölni nem örömest akar, itt pedig a szegény ember búzát nemigen termeszt." Ond határában csak „esős üdőkben " forgott a malomkő, „száraz iidöben pedig hernádi malmokba — két s 3 mérföldnyire — kénteleníttetnek vinni élettyeket." Rátkán is csak „ ess ős üdőkben elégséges" a patakmalom őrlési kapacitása. 618