Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

AGRÁRTÖRTÉNET - AGRÁRETNOGRÁFIA - TAKÁCS PÉTER: Malmok, kallók és egyéb vízi szerkezetek Zemplén vármegyében a 18. század végén (Kísérlet egy emberi létszükséglet kielégítésének kronológiai és regionális korlátok közötti feltárására)

nem bír döntő sajátossággal. Az emberi élet köznapi dolgai szempontjából - termelés, munkavégzés, táplálkozás, energiahasznosítás - inkább a vármegye tájföldrajzi tagozódása és hegy-vízrajzi jellemzői domináltak.

6 A vízi energia hasznosításának lehetősége Zemplén vármegyében A növénytermesztés, a szántóvető foglalkozás meghonosodása forradalmasította az emberi táplálkozást. Ennek első lépcsője volt az elvégzett munka hozadékaként több-kevesebb biztonsággal megismétlődő, kalkulálható és tárolható gabonaféleség mennyisége. Második lépcsője ennek az Amerikából származó burgonya és kukorica meghonosodása a szántóföldeken, majd a közlekedést és áruszállítást forradalmasító gőzerő és vasút társadalmi birtokbavétele. Anélkül, hogy nyomon követnénk ennek a folyamatnak a szakaszait és részleteit, utalnunk kell arra, hogy a megtermelt gabonafélék fogyasztása kezdettől megkívánta a zúzó, törő, hántoló, daráló, őrlő szerkezetek használatát. Ez utóbbiaknak az ipari forradalomig a mozsaraktól, kézi darálóktól az állati, a szél és a vízi energiával működtetett változatai terjedtek el, az emberi találékonyságtól és a környezeti lehetőségektől függően. Nem szólva most a régi háztartások többségében megtalálható zúzókról, mozsarakról, kézi darálókról, Zemplén vármegyében az ipari forradalom vívmányaként elterjedő gőzgépekig a vízi- és szárazmalmok divatoztak. A víz energiáját hasznosították a megyében a gyapjú feldolgozása során posztókészítésre. Tanulmányozásra és következtetések levonására alig-alig alkalmas gyakorisággal találkoztunk fűrészmalommal is. Arra nincs megbízható forrásunk, hogy a Zamutón, Bánszkán, Gálszécsen előforduló „vaskövek" feldolgozása során vízikereket használtak volna. Azt tudjuk, hogy a vízimalmok már az államalapítás korában elterjedtek a Kárpátmedencében. Nemcsak Gellért püspök legendája utal erre. Oklevél is tanúskodik róla, hogy 1061-ben az egyik 320 mansio (külön-külön funduson ülő háznép) szolgálatait szervező és irányító birtokon 6 vízimalmot vettek leltárba.

7 Arról ma még nincs pontos ismeretünk, hogy Zemplén vármegyében mikortól forogtak a patakokon vízikerekek, de azt tudjuk, hogy 1715-ben a 421 településen 65, 1820-ban pedig a 435 lakott helyen 81 malmot vettek számba.

8 Az összeírt malmok forintosított jövedelméből ítélve valamennyi vízimalom volt. Az 1703-1711 között zajló Rákóczi-féle szabadságharcot követő gazdasági konszolidáció és népesség kiegyenlítődés következtében a korábbi stabilitás- és biztonsághiányt felváltotta a szorgalom és gyarapodás növekedése. A 18. század utolsó harmadára Zemplén vármegye lakossága - az 1739-1743 közötti súlyos pestisjárvány ellenére - elérte a kétszázezer lelket. Az első magyarországi népszámlálás alkalmával - 1784-1787 között - Zemplén vármegye 452 lakott helyén (hét-nyolc megnépesült pusztát is idesorolva) 38 765 családban 209 216 lakost találtak a számlálóbiztosok.

9 A parókusok, plébánosok és pópák kevésbé megbízható adataira és az 1808-as lélekösszeírásra is támaszkodó Ludovicus Nagy 37 013 lakásban 273 650 lelket regisztrált.

1

0 6 L. még Vályi 1796., Fényes 1836-1840., Fényes 1851., Borovszky é. n., A tájföldrajzi adottságok és azok kultúrát meghatározó szerepe tekintetében Mendöl 1938, 1963., Bulla 1962., Frisnyák 1996. 7 Makkai, 1984. L. még Makkai 1962, 1974. 8 Acsády 1896. 9 Danyi-Dávid 1960. 10 Ludovicus Nagy 1828. 613