Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

AGRÁRTÖRTÉNET - AGRÁRETNOGRÁFIA - TAKÁCS PÉTER: Malmok, kallók és egyéb vízi szerkezetek Zemplén vármegyében a 18. század végén (Kísérlet egy emberi létszükséglet kielégítésének kronológiai és regionális korlátok közötti feltárására)

Zemplént, a Hernád vigyázott rá, hogy nagyobb galibát okozva, kósza állatok, futó betyárok észrevétlenül át ne vánszorogjanak egyik törvényhatóságból a másikba. Körömtől (Sajóhídvég) Kesznyétenig a Hernádot magába fogadó Sajó is „vigyázta" a határt. A déli megyehatár őrzését a Taktára és a Tiszára bízták az országot vármegyékre tagoló méltóságok. Északkeleten a Beszkidek bércei álltak őrt Ung és Zemplén között. A roppantul tágas Sztropkói járás alatt az Udva és a Ciróka folyócskák vizeivel gazdagodott Labore szabta ki a mezsgyét, s alant a Labore segítségére sietett a Latorca, hogy egyesülésükkel kereszteljék a Bodrog névre hallgató „folyamot." Hegyes-völgyes lévén a táj, Lelső-Zemplénben élő vizű patakok mentén telepedtek meg az emberek. A keskeny völgyekben, a bércek lankáin ruszin és szlovák nyelvű emberek vigyázták juhnyáj aikat, kallózták, ványolták a gyapjút, erdőéléssel, faművességgel, mész-, cserép- és szénégetéssel teremtették elő megélhetésüket. Ahol a domborzati és geológiai viszonyok lehetővé tették, erdőirtással, gyepfeltöréssel hódítottak el apró parcellákat gabonafélék, később krumpli és kukorica termelésére. Zabot, pohánkát, haricskát, itt-ott kölest, a szerencsésebbek rozsot vethettek és arathattak. A vármegye dereka alatt, Királyhelmec és Zemplén térségében - a szénatermő rétek és legelők rovására is - szántóföldek uralkodtak, itt-ott gyümölcstermő kertekkel tarkítva. Néhány vulkanikus kúppal megszakítva, ehhez a régióhoz simult Szerencs vidéke, bort és búzát egyformán termelve. Ezt a két térséget osztotta meg és szomszédolta a zempléni Hegyalja, hétköznapibb nevén a tokaji borvidék. A 18. századi lakosok még jobb években hallgathatták a 17. században hírnevet szerzett borért és aszúért kipengetett arany és ezüst forintok csengését, de a század utolsó hannadában, Lengyelország 1772-es első felosztásakor (a Mária Terézia-féle úrbérrendezés Zemplén megyei előkészítésével egy időben) elkezdődött a tokaji bor hírének, és a szőlőt birtoklók gazdagodásának a hanyatlása. A lengyel nemesek elszegényedése mellett szaporították a sültparlagokat az elszemtelenedő borhamisítók is. A 18. században egyéb változás is történt Zemplén vármegyében. A század elején még négy (Hegyaljai, Bodrogközi, Varannói és Nagymihályi) főszolgabírói járás a szaporodó adminisztrációs feladatok miatt - hatra módosult: Hegyaljai, Bodrogközi, Újhelyi, Homonnai, Göröginyei és Varannói, főszolgabírói járás." Alkalomadtán azonban az elvégzendő adminisztrációs feladat mennyiségéhez és időhatáraihoz igazítva szabdalták körzetekre a vármegyét. Ez a szokás különösen divatozott Mária Terézia és II. József uralkodása idején, amikor a felvilágosodás racionalizmusától remélték az emberi boldogság megvalósulását. Mária Terézia úrbérrendezése során 15-16 körzetre tagolták a vármegyét.

3 Egy időben a nagymihályi, hóri, peticsi, bresztovi, homonnai uradalom Csáky részén, a homonnai uradalom Vandernath részén, a tőketerebesi, újhelyi, gálszécsi, varannói, sztropkói, királyhelmeci, zétényi, tokaji, pataki és szerencsi

4 kerületekben párhuzamosan folytatták a paraszti vallatásokat, rögzítették tabellákba az uzuált szántókat, réteket, irtásföldeket és szőlőket. Barta János kiváló érdemű monográfiájában

5 egy körzetnek tekintette a homonnai uradalom két - külön-külön is pallosjoggal rendelkező - szerveződését. A vármegyének az esetenkénti adminisztrációs feladatokhoz történő szubjektív indítékú tagolása - ellentétben a domborzati és vízrajzi viszonyokkal - témánk szempontjából 3 Barta 2009., Takács-Udvari 1995-1998. I-III. 4 Takács-Udvari 1995-1998.

1—

III. 5 Barta 2009. 612