Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
HISTÓRIA - TUDOMÁNYTÖRTÉNET - DÉNES GYÖRGY: A bolgárok hódításai és telepítései a Kárpát-medencében a magyar honfoglalás előtt
Azért nem zárhatjuk ki, hogy Macedónia szláv lakosságának egy része nem bánta a rokon nyelvű sereg bevonulását, de a lakosság számottevő része, különösen a földbirtokhoz juttatott sztratióták, akik nemcsak bizánci alattvalók voltak, de bizánciaknak is érezték magukat, és nemrég a peloponnészoszi szlávokat katonai erővel kényszerítették a bizánci hatalom elismerésére, 4 9 most bizonyosan szembeszálltak a fegyverrel behatoló bolgárokkal. A bolgároknak ugyan megegyezett a nyelvük a macedónokéval, de a világnézetük meg a kötődésük homlokegyenest ellenkezett. A macedónok, vagy legalábbis jelentős részük, már közel két évszázada bizánci keresztények, a bolgárok pedig pogányok voltak, amint ezt az idézett bizánci krónika is leírta. Az ilyen megszállás, az ilyen Anschluss megosztja a népességet. Voltak, akik számára a nyelvi, de föltehetőleg a többség számára a világnézeti egyezés, a Bizánchoz meg a bizánci kereszténységhez való kötődés, a lojalitás volt a fontosabb. így bizonyára erőteljes lehetett a behatoló pogány bolgárokkal szembeni fegyveres ellenállásuk, de végül is eredménytelen. A szembeszegülök a bolgárok foglyai lettek. Ismerve a bolgárok birodalomépítő politikájának már említett egyik sarkalatos elemét, az áttelepítést, bizonyosak lehetünk abban, hogy a macedón fegyveres ellenállók családjainak tízezreit telepítették át, nyilván keresztény papjaikkal együtt, birodalmuk túlsó peremére, és ez akkor csak a Kárpát-medence lehetett, ahol szükség is volt újabb szolganépekre a hatalmas terület birtokban tartása végett. 5 0 Kellett a munkaerő az erdélyi sóbányákba, kellett a só szállításához, meg a szállítási útvonal biztosításához, és a bolgárok hatalmában tartott terület északi peremén, az ütköző zónában embergyepű céljára is. A meghódoltatottak áttelepítése tehát nem a huszadik századi értelemben vett deportálás volt, nem megsemmisíteni akarták e népcsoportokat, hanem rab állapotú szolganépekként hasznosítani őket. Nyilván katonai kísérettel telepítették át a családok tízezreit, de azok szekereiken hozhatták ide magukkal a holmijaikat, szerszámaikat, még akkori kenyérgabonájuk, az étkezési cirok (durraköles), ószláv nyelven szír, utóbb, a magyarok nyelvén szirköles > cirköles vetőmagját is. Ezt a lepénykenyér készítéséhez használt és a köleshez hasonlóan is fogyasztható trópusi-szubtrópusi gabonafélét nem ismerhették sem a bolgár-törökök, sem a Duna deltavidékén letelepedett szláv törzsek. Viszont a Keletrómai Birodalom népei a Földközi-tenger keleti medencéjének partvidékén már Plinius leírása szerint is jól ismerték, kedvelték és fogyasztották. Észak-Afrikában meg a világ más trópusi vidékein ma is embermilliók kenyérgabonája. A Kárpát-medencébe csak olyan szláv népelemek hozhatták be, akiket Bizánc területéről hurcoltak ide. Ezek csak a Macedóniából áttelepített, bolgár jellegű nyelvjárást beszélő keresztény szláv családok lehettek, akiknek hazája délen az Égei-tenger partjáig nyúlt. 5 1 Preszián utóda, I. Borisz (852-889) 865-ben megkeresztelkedett, és államvallásnak elfogadta a kereszténységet, annak keleti, ortodox formájában, bizánci papok kezéből. A bolgár történetírók hozzáfűzik, hogy a kereszténység felvétele után a pogány hiedelmek és szokások még sokáig éltek a lakosság körében. 5 2 Bizonyos, hogy az uralkodó és nyilván szűkebb környezetének megkeresztelkedése nem vonta maga után az egész bolgár nép egyből kereszténnyé válását. Akárcsak Magyarországon István király halála 49 Ostrogorsky 2003. 206-607. 50 Váczy 1938.254. 51 Dénes 1983. 24-25., 1998a. 342. 52 Koszev-Hrisztov-Angelov 1971. 22., Ostrogorsky 2003. 212. Szerinte Borisz 864-ben vette fel a keresztséget. 60
