Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
HISTÓRIA - TUDOMÁNYTÖRTÉNET - DÉNES GYÖRGY: A bolgárok hódításai és telepítései a Kárpát-medencében a magyar honfoglalás előtt
után, Bulgáriában is pogánylázadások törtek ki. 886-ban türkbolgár származású pogány főurak szervezkedését verte le és torolta meg Borisz, aki aztán 889-ben kolostorba vonult, átengedve a trónt idősebb fiának, Vladimimak, akit a Fuldai Évkönyvek 892-ben a Moráviába irányuló sószállításokkal kapcsolatban említenek. 893-ban Vladimir kán, nyilván a türkbolgár arisztokrácia ösztönzésére vagy nyomására, vissza akarta állítani a pogányságot, mire apja a kolostort elhagyva fegyvert fogott ellene, megfosztotta trónjától és megvakíttatta, majd fiatalabb fiának, Simeonnak adta át a hatalmat. 5 3 Bulgária népe tehát a két évvel utóbb lezajlott magyar honfoglalás idején jórészt még nyilván pogány volt. Azok a bolgárok pedig, akik akkor már évtizedek óta a Kárpát-medencében teljesítettek szolgálatot, ott éltek, nem keresztény, hanem pogány környezetben születtek és nőttek fel, ha esetleg formálisan meg is keresztelték némelyiküket. így nem csodálkozhatunk azon, hogy a honfoglaláskor itt rekedt bolgárok falvaiban, melyeket a magyarok róluk több helyütt is Nándor-nak neveztek el, egyetlen egyben sem említenek középkori okleveleink bizánci szentek tiszteletére épült templomot. Ezek szerint azokban a helységekben, ahol utóbb, az Árpád-korban Szent Demeter vagy Szent Kozma-Damján bizánci szentek tiszteletére szenteltek templomot, és a környezet középkori helynevei bolgár jellegű szláv nyelvjárást beszélő délszláv lakosságra utalnak, ott nem a honfoglaláskor itt rekedt bolgárok, hanem minden bizonnyal az ugyanazon nyelvjárást beszélő, de éppen általuk Macedóniából elhurcolt és ide szolganépként áttelepített bizánci keresztény szlávok élhettek. A magyar történészek meg a nyelvészek között is vitatott volt a múlt században, hogy hol húzódott a Kárpát-medencében a magyar honfoglalás előtt a bolgárok által megszállt terület északi határa. Több nyelvészünk, köztük Melich János, 5 4 Árpád-kori helyneveink alapján az Északi-középhegység tájára feltételezte ezt a határvonalat, és ugyanő akadémiai székfoglalójában a magyar honfoglaláskor itt talált bolgárok és szlávok nyelvi hagyatékát elemezve megállapította, hogy itt olyan szláv népelemek is voltak, amelyek kétségtelenül bizánci uralom és műveltség alatt álló balkáni területről kerültek ide. Kniezsa István viszont 1938-ban a Szent István Emlékkönyvben megjelent tanulmányában határozottan úgy foglalt állást, hogy a Dunakanyar vidékén és végig az Északiközéphegységben, beleértve a Sajó, a Bódva és a Hernád völgyét, meg a köztük elterülő vidéket is, a középkori szláv helynevek a szlovákoktól, ahogy ő írja, kétségtelenül a tótságtól származtak. „Az egész területen egyetlen egy olyan helynév sem található, amely e szlávságnak tót jellege ellen bizonyítana." 5 5 A vitát 1962-ben megjelent tanulmányával éppen Kniezsa István döntötte el, midőn a középkori oklevelekben előforduló helyneveink alapos kutatása nyomán, korábbi álláspontját korrektül revideálva leszögezte: „kétségtelen, hogy a magyar honfoglalás előtti szlávság Budapest környékén, meg tovább keletre a Bükk-hegységig és a BörzsönyCserhát-Mátra-Bükk-hegylánctól délre húzódó területen bolgár jellegű volt" („bulgarischer Eigenart gewesen ist"). Alább még pontosította, és ezzel ki is egészítette a bolgár uralom területének leírását: „A Gerecse-hegység vidéke, a Dunakanyar Duna-jobbparti területe is bolgár lehetett. " „ Szeretném hangsúlyozni, hogy a délszláv népelemek területe észak felé a Dunáig, a csehszlovák [ma szlovák] határig ért, kelet felé pedig ennek határvonalául nagyjából a Börzsöny—Cserhát-Mátra-Bükk hegyláncot fogadhatjuk el." 5 6 Ha 53 Ostrogorsky 2003. 226., H. Tóth 1994. 120, 733. 54 Melich 1921. 4-7. 55 Kniezsa 1938. 407-410. 56 Kniezsa 1963. 32, 43-44., Györfíy 1963-1998. II. (1987) 461-463., III. (1987) 43., IV. (1998) 659. 61