Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

A TÁJ ÉS A TÁJFORMÁLÓ EMBER - SZILÁGYI MIKLÓS: Szempontok a „régi vizes világ" mellékes haszonvételeinek néprajzi vizsgálatához - A teknősbéka és a kecskebéka

sok ezret visznek ki Bécsbe."

1

3 A 19. század végén - 20. század elején viszont már nem tartották számon a szabolcsiak eladható termékként: Kiss Lajos több nyírségi faluban azt rögzítette, hogy a vizekben van teknősbéka, de nem fogják (pontosabban: volt, de nem fogták, hiszen a két világháború közötti gyűjtés évtizedekkel korábbi állapotokat tükröz).

1

4 Babus Jolánnak a viszonylag közeli - azaz Bereg megyei — Lónya vízi életéről szóló monográfiája szintén arról tudósít, hogy „ezen a vidéken nem ették," csak az emberi és állati gyógyászatban volt némi szerepe a mocsarakban fogható teknősöknek: a „teknősbékahéjjal" az ember fájós torkát vagy a tehén megdagadt tőgyét „kenték meg", elevenen pedig a sertés moslékjába tették a sertésvész elleni védekezésül.

1

5 A Bodrogközből szintén 18. századi adatot idézett Balassa Iván a földesúrnak beszolgáltatandó teknősbékáról: 1772-ben minden cigándi lakos egy puttony csíkkal és egy pár teknősbékával tartozott „Szent Mihály adójaként" Sennyey Imrének. Egyébként pedig úgy tapasztalta Balassa is, hogy csak „a nagyapai elbeszélésekből maradt fenn valami a teknősbékáról" - ilyen (a paraszti fogyasztást csak komoly fenntartással igazoló) nagyapai emlék-töredék lehet az is, hogy a kisebb teknősöket a ház körül nevelték, „s mikor már jó nagyra nőttek, ölték le s ették meg."

1

6 A Kiskunság monográfusa, Tálasi István - amellett, hogy határozottan kijelenti: „se paraszt, se pásztor nem ette volna meg" - csupán általánosítva tudósított róla, hogy a korábbi századokból többször említik a teknősbékát „mint tiszteleti ajándékot méltóságoknak."

1

7 A kalocsai érseki uradalomhoz tartozó Duna-Tisza közi falvak és mezővárosok jobbágy lakossága 18-19. századi gazdálkodási lehetőségeit hűen tükröző, Bárth János által felkutatott és közzétett kontraktusok között vannak olyan bérleti szerződések, - amelyek (néhány más haszonvétel mellett) a teknősbéka-fogásra sem vonatkoznak: vagy azt rögzítették, hogy a fogás jogát magának tartja fenn az uradalom, vagy azt, hogy a békászásra külön alkut kell kötni;

1

8 - amelyben valamely pusztáért fizetendő éves árenda-összege mellett a teknősbéka-szolgáltatás kötelezettségét is kikötötték;

1

9 - és olyan is (1827-ből), mely „minden Mocsárokban, Tavakban, Őrjegekben a Tekenős Béka fogás" lehetőségét biztosítja négy keceli lakos számára, s ezért 40 pár teknősbékát kellett az áldozó csütörtököt követő hétfőn a hajósi kasznárságra beszolgáltatniuk.

2

0 Solymos Ede is az érseki uradalom szerződéseivel tudta igazolni, hogy a teknősbéka „egykor" (és 19-20. századi szakácskönyvekben előforduló receptek bizonysága szerint szinte a közelmúltig) „különös ínyencségnek" számított.

2

1 A „szegedi nagytáj" monográfusa, Bálint Sándor előbb egy 1726. évi, teknősbéka vásárlást említő tanácsjegyzőkönyvi adathoz kapcsolja hozzá, hogy a tanács „szívesen küldte pozsonyi és bécsi uraknak," a város ügyeinek kedvezőbb intézése reményében 13 Bél 1984. 371. 14 Kiss 1958. 208. (Nyírkárász), 209. (Gyulaháza), 215. (Berkesz), 216. Nyírlugos), 217. (Ófehértó), 227. (Balkány), 228. (Biri), 230. (Oros). 15 Babus 1959. 10. 16 Balassa 1975. 45. 17 Tálasi 1977. 162. 18 Bárth 1997. 169-174. (Dunapataj, 1752, 1770); 174-175. (Akasztó, 1761), 181. (Fájsz, 1770), 187. (Kalocsa, 1770). 19 Bárth 1997. 195. (fajszi lakos Kass pusztára, 1776). 20 Bárth 1997. 249. 21 Solymos 2007. 134. 583