Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

A TÁJ ÉS A TÁJFORMÁLÓ EMBER - ILYÉS ZOLTÁN: A facsonkolás hatása a lombkorona alakjára és a kultúrtáj mintázottságára (Recens példák Erdélyből)

lágnak kínálnak élőhelyet, illetve ökológiai fülkéket.

1

0 A „niederwald" és „mittelwald" típusú erdők fenntartása a fafajeloszlást is befolyásolta. A „niederwald" az átlagos 15-20 éves vágásfordulóval nem tette lehetővé az újrasarjadzó bükk felcseperedését és megújulását, ehhez legalább 30-35 éves vágási szünet lett volna szükséges, a bükk fokozatos kiszorulásával így jöttek létre a gyertyán dominálta erdőszerkezetek. A „mittelwald"-ban a tölgyet engedték szálfává felnőni, ritkábban vágták és épületfának, bútorfának használták, a gyertyánt tűzifa, szerszámfa céljára a „niederwald"-nál megszokott rendszerességgel vágták, ezzel a gyertyános-tölgyes társulások terjedtek el." A hagyományos paraszti erdöhasználat keretében - ha a túllegeltetés nem növelte az eróziót vagy az avar felhasználása nem merítette ki a talajt - a változatos lágyszárú és cserjés társulásokat, újulatokat eredményező szálaló és foltokban történő erdőirtás növelte az ökológiai sokféleséget, természetközeliséget. A tradicionális erdei hasznosítások elmaradása vagy a faállományt korban, fajösszetételben homogenizáló, a szálfa prioritását szem előtt tartó modern erdészeti kezelés a diverzitás csökkenéséhez, egyes fajok fokozatos eltűnéséhez vezetnek. A táj- és természetvédelem igyekszik a korábbi használat részleges fenntartásával vagy hasonló hatású fenntartó beavatkozásokkal megőrizni az antropogén „szilvopasztorális" élőhelyeket, pl. a fás legelőket Magyarországon vagy a borókás legelőket a Sváb-Alb területén (Wacholderheide).

1

2 A Segesvár közeli Breite-fennsík idős kocsányos és kocsánytalan tölgyekből álló fás legelőjének megőrzésére komplex tájvédelmi és természetvédelmi projekt szerveződött az elmúlt években. Ennek keretében rendszeresen kaszálják és legeltetik a fűtermést és megakadályozzák, hogy az expanzív gyertyán és füzfajok révén a terület beerdősüljön.

1

3 A továbbiakban négy Erdélyben készült fényképfelvétel kapcsán mutatunk be egykori és recens facsonkolási eljárásokat és azoknak a lombkorona alakjára gyakorolt hatását. 1. kép. Erdei kaszálóteriilet Domokos határában, a Vaskánv-patak völgyében a lombtakarmány céljából csonkolt tölgyek jellegzetes koronalakjával (v. Szolnok-Doboka megye) (Ilyés Zoltán felv. 1999.) iittí-K 2. kép. Nyári szállások, csonkolt kőrisfákkal a Runki-patak forrásvidékén ($e§ul Craiului), a Szkerice-Bélavár (Scárija-Belioara) közelében (v. Torda-Aranyos megye) (llyés Zoltán felv. 1999.) Gunda Béla az 1940-es években a Lápos-völgy román és magyar parasztjainál tanulmányozta a lombtakarmány készítést, felvételeket is készített a csonkolt tölgyfákról 10 Mühlenberg-Slowik 1997. 113-116. 11 Küster 1996. 238. 12 Bergmeier-Petermann-Schröder 2010. 13 http://www.rezervatia-breite.ro/de/Herkunft-und-Geschichte%20 554