Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
A TÁJ ÉS A TÁJFORMÁLÓ EMBER - ILYÉS ZOLTÁN: A facsonkolás hatása a lombkorona alakjára és a kultúrtáj mintázottságára (Recens példák Erdélyből)
és a lombszéna tárolásáról. 1 4 Gunda fényképét Paládi-Kovács Attila is közli a lombtakarmányról írt tanulmányában. 1 5 A Lápos-völgyi Domokoson (Dämäcu§eni) a rendszerváltás utáni gazdasági-társadalmi átalakulás nyomán a falu belterületétől távol levő birtokokon újra megelevenedtek a nyári félévben használt tartozéktanyák. Több család állataival újra kiköltözött a felújított vagy újjáépített tanyákra (kaszolyok) és újra használni kezdték a korábbi évtizedekben elhanyagolt erdei kaszálókat. A tanyák közelében, az állatok gyakori kiteleltetése miatt is hagyományosan fontos volt a lombtakarmány készítése, az erdei kaszálók tölgyfáinak koronaalakja máig tanúskodik erről a takarmányozási módról. 16 1999-es és különösen 2006-os ott jártunkkor feltűnő volt, hogy a csonkolt tölgyfák jellegzetes oszlopszerű koronalakja az érintetlen textúrájú, lazább ágsűrüségű koronacsúcs alatt sűrű hajtásokkal kikerekedett, ami arra utalt, hogy a csonkolás megszűnt, illetve rendszertelenebbé vált. Az 1100-1300 m magasságban elterülő több száz hektáros területen nyári szállások, kaszálók sorakoznak. Az egykor kiterjedt bükkerdők letárolásával létrejött hatalmas irtványon vékony tippan vörös csenkesz rétek (Festuceto-Agrosteum tenuis montanum) alakultak ki, amelyek a havasi rétgazdálkodás alapját képezik. 1 7 A bükkösök a kaszálóhasználat és az erdővágás miatt nem tudtak regenerálódni, visszahúzódtak, eltűntek. A szállások közelében az intenzívebb növekedésű kőrisfák (Fraxinus) a kerítések mentén vagy a csűrök mellett szórványosan felnövekedhettek. A képen egy már felszámolt szállás közelében két kőrisfa oszlopszerü megjelenése utal a korábbi, igaz nem rendszeres, csonkolásra. 1 8 A Hidegség vizébe futó Szalomás-patak és a túloldali Orodik kaszáióterületekként hasznosított lejtőit megörökítő felvétel előterében néhány lombtakarmány-nyerés és szénahúzatás céljából csonkolt öreg bükkfa látható. A lucfenyővel ellentétben a bükk nehezebben újul fel, a visszaerdősülő irtásokat a lucfenyő uralja Gyimes-szerte, a sok -bükk, -bükkös utótagú helynév azonban utal egykori elterjedtségére. A magántulajdonú, nagyobb tagban levő kaszáló- és legelőbirtokok erdeiben több helyütt kisebb, regresszív bükkös maradványfoltok maradtak meg. Ezeket a tulajdonosok máig intenzíven csonkolják. Hasonlóképpen - egyéb lombos fafajok (kőris, berkenye, juhar) és bokrok mellett - gyakran láthatunk idős, csonkolt bükk példányokat a fontos tájszerkezeti elemként, ökológiai folyosókként megmaradt az ún. kopgyilás 3. ábra. A korábbi rendszeres csonkolás révén létrejött kevert erdőstruktúra Ghe\ari (GyeszárFelsőgirda község) határában (v. Torda-Aranyos megye) (Brantzen-Stoie-Reif2005.) 14 Gunda 1961.253. 15 Paládi-Kovács 1983. 199. 16 Pozder-Ilyés 2000. 269-270. 17 Csűrös 1981. 124-126. 18 Számos adat és fénykép dokumentálja a svájci és norvég parasztok kőrisfából történő lombtakarmány készítését és az így létrejött csonkolt koronalakokat. Vö. Austad 1988., Haas-Rasmussen 1993. 555
