Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
A TÁJ ÉS A TÁJFORMÁLÓ EMBER - HEVESI ATTILA: Fa és kő külön-külön meg együtt (Valamit a kalotaszegi magyarság temetőinek sírjeleiről)
7. kép. Frissen állított fejfa a ketesdi temetőben (Rásonyi Zs. felv. 2011.) 8-9. kép. Szépen megírt és „jelölt "fejfák Ketesd temetőjében (Rásonyi Zs. felv. 2011.) Kalotaszentkirály-Zentelke (Sincraiu) és Magyarbikal (Bicálatu) temetőjében (5. kép). S még számos községben: „vegyesek". Aztán vannak a „szélsőségesek". Ketesdé (Teti§u) alighanem az egész Kárpát-medence talán legegységesebb, legpogányabb hangulatú református fejfás sírkertje (6. kép). Ma is gondosan faragott fejfákat állítanak halottaik fejéhez („fütül való fát"; 7. kép), amelyekre érdekes, szép szövegeket „írtak", s rávésték az elhunyt foglalkozásának jellemző szerszámait is (8-9. kép). Pedig Ketesd szomszédos a már említett Bikallal, ahonnan néhány mérfölddel keletebbre. Jegenye (Leghia) határában ma is fejtik a megfelelő minőségű 548