Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

TÖRTÉNETI FORRÁSOK NÉPRAJZI ÉRTELMEZÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI - UJVÁRY ZOLTÁN: Két adoma irodalmi feldolgozása

Éppen akkor kopogtat be hozzá a vándor deák. Szép, rímes sorokban olvassuk a háromszéki szegény nemzetes úr - Venetur - és a deák - Mátyás király - találkozását. A lencse-ebédet megosztja vele. A deák vendéglátóját meghívja Budára: Nemzetes nagy uram, most már Isten áldja! Látogasson meg majd, jöjjön föl Budára! A szíves ellátást megköszönöm szépen, Mulatunk Budán is, mint itt Háromszéken. Nemzetes nagy uram, jöjjön csak a várba! A királynak vagyok én íródeákja. Csak tudakozódják Mátyás deák után, Jól ismer ám engem minden ember Budán. A találkozó a monda szerint következik. A nagy esemény a székely nemes úr megajándékozásával zárul: Egy öregedő szolga, mit hoz az ölébe? Oda teszi szépen Venetur elébe. Egy óriás tálat, színarannyal tele, A főuraknak is elég volna fele. Folytatja a király: - Köszönöm a lencsét. Tied a tál arany, kívánok szerencsét. Vedd szívesen tőlem Venetur barátom! Megzsírozom én is, várj csak megpróbálom! S benyúl a zsebébe a király azonnal, Drágakövet vesz ki, onnan egy marokkal. Gyémántot, smaragdot, gyöngyöt és rubintot... Egy-egy maga megér sok ezer forintot. A mesei-mondai történetet Pósa Lajos költői mívességgel foglalta egybe. A székely nemes tette így zárul: S Venetur a kincsből várat építtetett, Őrködött, mint a sas, a Székelyföld felett. Ott a határszélen szép hazánkat óvta ... Vára omladékain zeng a rege róla. A furfangos csizmadia A furfangos csizmadia esete abban az adomakörbe tartozik, amelyben a fele-fele ajándékot kérő ajtónállók pórul járnak. Ez a témája Pósa Lajos (1850-1914) versének. A történet így kezdődik: a szegény vargát a felesége ösztökéli, menjen a királyhoz, kérjen tőle segedelmet: 499